Ha valamilyen csoda folytán ez bekövetkezett volna, hamar ki is derülne, hogy ez az ország alkalmatlan összeurópai ügyeket szolgálni, amikor még a saját dolgait sem képes rendezni. Annak okán szólunk erről, hogy az EU-tagországok szakminisztereit tömörítő testület hétfőn arról döntött, az EMA-t Amszterdamba költöztetik. A gyógyszerügynökségnek az Egyesült Királyság európai uniós tagságának megszűnése miatt kell költöznie Londonból, az új székhelyre a tagországok tizenhat városa pályázott, köztük Bukarest is. És lám, bekövetkezett, ami várható volt: a román fővárost kiütötték a ringből.
Siegfrid Mureşan európai parlamenti képviselő és az ellenzék jó része a kormányt hibáztatja a sikertelenségért, politikai színezetű döntésről beszélnek, többen hosszasan elemzik, miért volt rossz a benyújtott pályázat, pedig még lobbicégeket is jól megfizettek azért, hogy elnyerjék a bizottság tetszését. Kiemelik, hogy még a szomszédos országok képviselőit sem sikerült maga mellé állítania a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége alkotta kormánynak, továbbá a mindenkori bukaresti polgármestereket is jócskán hibáztatják a város gyenge infrastruktúrájáért. Nem épül fel a szóban forgó uniós intézmény huszonhétezer négyzetméter felületűre tervezett palotája, a kiszemelt szállodák nem számolhatnak több tízezer vendégéjszakával, de – ha már ló nincs, a szamár is jó alapon – kezdődik a lobbi, hogy minél több tisztséget elnyerjenek Amszterdamban.
De mégis: hogyan képzelte el a gyógyszerbiztonságot felügyelő európai intézmény idetelepítését egy olyan ország, ahol az egészségügyi rendszer teljes káosza uralkodik? Vannak vidékek, ahol a kórházak infrastruktúrája és felszerelése több évtizeddel lemaradt, az alapellátás a béka feneke alatt, a gyógyszerellátás bizonytalan, kötelező védőoltások hiányoznak, nincsenek szűrőprogramok, az orvosok tömegesen menekülnek külföldre, az egészségügyre fordított összeg nem éri el a nemzeti össztermék 5 százalékát, miközben az európai átlagot 9 százalék fölött jegyzik. Azt hinni, hogy mindez nem számított az Európai Gyógyszerügynökség új székhelyének kiválasztásában, legalább olyan szintű önámítás, mintha az ország legszegényebb megyéjének valamelyik városa pályázna az elköltöztetés előtt álló, jelenleg szintén Londonban működő Európai Bankhatóságra, amelyre az EU-tagállamok kormányait tömörítő tanács hétfőn Párizst jelölte ki.