Most azonban nem a beruházásokat számolgatják, hanem azt, hogy a szegények védelmezőjeként fellépő szociáldemokrata politikus a megyeitanács-elnöki és képviselői bársonyszékekben töltött néhány éve alatt miként tett szert nagy értékű szállodára, telkekre, üzletekre, nyaralókra és egyebekre. Ajándékba is kapott egy luxusgépkocsit – bizonyos körökben a rokoni és baráti figyelmességek nem korlátozódnak virágra, csokira –, de ez távolról sem magyarázza meg a hirtelen vagyongyarapodást egy elmaradottságáról híres vidéken. A fő kérdés az, hogy valóban közpénzek jutottak-e magán- és pártzsebekbe, -számlákra, de azt is jó lenne tudni, hogy a korrupcióellenes ügyészség – amelyet az áldozati szerepbe lassan belejövő Dragnea a jelenlegi „demokratikus” hatalom törvénytelen átvételére készülő erőnek tart – miért csak idén és miért csak az európai csalás elleni hivatal nyomán lépett fel egy már 16 éve működő bűnszövetkezet ellen. Ez ugyanis inkább a vádlottak mellé állítja a függetlenségét fennen hangoztató intézményt...
A Tel Drum körüli cirkusz érdekes is lehet a külső szemlélőnek, csakhogy mindannyian érintve vagyunk benne, és nem csupán azért, mert a mi adóink tévedtek mellékútra, mi nem látunk utat, kórházat, fejlődést, hanem mert a vezető pártok nemtörődömsége, tisztségviselőinek gyanús ügyei, trehánysága, hozzá nem értése miatt azokat az európai pénzeket is elveszíthetjük, amelyek a legtöbbet segítenének a felzárkózásban. Az Európai Bizottság már azt fontolgatja, hogy felfüggeszti Románia hozzáférését az uniós alapokhoz, mert a hétéves költségvetési ciklus közepén túl sem teljesítette bizonyos kötelezettségeit öt ágazatban: szállítás, közbeszerzés, kutatás-fejlesztés, hulladékgazdálkodás és – nem is meglepő – adminisztráció. Most legalább tudjuk, hogy miért nincs előrelépés ezekben a kulcsfontosságú ágazatokban. A hazai viszonyok ismeretében az a csoda, hogy a többi 17 feltételrendszernek sikerült megfelelni, noha ennek hozadéka is nagyon halovány: a legfrissebb összesítés szerint idén alig 3,05 milliárd eurót sikerült lehívni, a tavalyi 7,36 milliárd 41 százalékát. Ezzel a teljesítménnyel majdnem ugyanannyi pénz, hárommilliárd euró végképp elvész számunkra, pedig ordító szükség lenne rá.
Vajon emiatt mikor fognak elszámoltatni valakit?