Nagyon szép, tartalmas összejövetel volt november 15-én az ikafalvi művelődési otthon imatermében. Újra összegyűlt lelkes, 40–50 fős közösségünk, a Rád is szükség van „családunk” apraja, nagyja.
Alig vártuk, hogy jöjjünk ismét!, Itt olyan, mintha egy nagycsalád lennénk!, Fáj a lábam, de nem maradtam otthon..., Itt mindig olyan jól telik, nagyon jó veletek – ilyen és ehhez hasonló mondatok röpködtek a megérkezés perceiben.
Munkatársi csapatunk és vezetője, Bardócz Tímea szép meghívóval és előkészítéssel tett arról, hogy ne okozzunk csalódást ezúttal sem.
A vidám, motiváló köszöntés után mozgásos, mókás játékok következtek, amelyeket Bölöni Cecília vezetett. Az első nemcsak a mozgást, de a memóriánkat is élénkítette… Rajzoltunk házat is, ajtóval, ablakkal, kéménnyel, csukott szemmel. Négyfős csapatmunka volt. Elemeztük a „műalkotásokat”, és megállapítottuk, melyik készült őszintén, és melyik egy kis huncutsággal.
Nagyon érdekes volt a negyven és valahány mondatos mese, amit a játékvezető indított el a népmesék Hol volt, hol nem volt... módján, a továbbiakban pedig mindenkinek hozzá kellett tennie egy-egy mondatot. Bejött a képbe a medve (aktuális téma), farkas, róka, de a kutya, tyúkok, sőt Piroska, nagymama és a vadász is. És jól végződött a szóbeli mese, mely folytatódott tettekben: a „mesehősök” (a speciális igényekkel élők) és szüleik, kísérőik a segítő munkatársakkal szép, színes ajtódíszeket, kopogtatókat, finom, bolyhos drótocskákra gyönyörű gyöngyszemekből csillagokat fűztek, varázsoltak, hogy beragyogják az angyalok útját és rátaláljanak a díszes ajtókon túli nyitott szívekre, amelyek készek befogadni és adni a fényt, a szeretetet.
A jó tündérek gondoskodtak finom falatokról. Jó Atyánk mindent megadott nekünk, kenyeret, játékot, szép szót, csillagot és útmutatást arra, hogy miképpen éljünk: törekedjünk minduntalan a jóra, szépre, segítségadásra, elfogadásra, szolgálatra. Szép munka volt!
Nagyoláh Ilona
nyugdíjas tanítónő
