s hogy aszongya: ,,így volt megírva"

s hogy aszongya: ,,hajh, azelőtt" —

és így tovább. —

Melyik úristen

írta meg így? mikor? hova?

hisz tohonyaságban térdiglen

caplatott már Árpád lova;

eszik, iszik, ölel és alszik

,,az istenadta nép" rogyásig

s robotol nyögve (égre hallszik)

az okosabbja is azért járt

tanulni külországokon,

hogy vettessék Gyulafehérvárt

le a toronyból! fű se zöldell

sírján, mert sírja sincs: a hon

ennyi — vagy volt csak; a modernje

kimegy, kitanul és kitűnik

és szétszóródik, mint a pernye,

és anyanyelvének betűit

mintha bal kézzel írná már; a

nyelve hánytató makaróni,

és a haza emléke pára

(isten, ki tudná fölsorolni

e sok miért — miért-nemet!) —

nagynéha, talán, meglehet,

hogy izzón szívébe hasít:

élnek — ha élnek — rokonok

a Kárpátoktól le Vasig;

s itt benn és odakünn konok

dühvel marják egymást: mit elvet

az egyik, az a jó az ellen-

félnek; s egy-gyöngyünket, a nyelvet

disznók elé szórjuk, a szellem

őrét hátulról ütjük főbe,

mint se tatár, török, se német

nem bírta, és ,,tejfoggal kőbe..."

s szánk a másik száját enné meg — —

cigány egy nép, nem tesz, csak jajgat,

hogy ez s az eladta magát,

és az s ez el fogja előbb-

Nyomunk a szél porral befújja.

Hát ezek vagyunk, magyarok.