Farkas Réka
Gyászba borult Románia, királyát siratja, kit éltében ugyan nem sokra becsült, de most, elhunytával a mennyekig magasztal. Nem fogynak ki a szuperlatívuszokból, mintha nem is trónfosztott uralkodótól, hanem az országot vezetőtől búcsúznának, röpke történelmi szerepét méltatják, jellemét, kiállását dicsőítik még azok is, kik huszonöt évvel ezelőtt tűzzel-vassal, karhatalmi erőkkel akadályozták hazatérését. Hirtelen nemzeti hős lett Mihály király, s olybá tűnik, mintha a soha be nem köszönő jólétet, a törékeny román demokráciát temetnék vele.
Látszólag két napja megállt az élet az országban. Semmi másról nem szólnak a hírek, csak Mihály király életéről és haláláról, a nemzeti gyászról, temetéséről, utódjáról (mintha lenne tétje). Pedig közben Isten és a hatalom malmai őrölnek, az égből pottyant figyelemelterelésnek köszönhetően gyorsabban is talán, mint azelőtt.
Immár békében, árgus megfigyelő szemek nélkül folytatódhat a parlamentben az igazságügyi törvények reformja, csak az ellenzék akadékoskodásaival és a saját pártjukon belüli összevisszasággal kell megküzdeniük a vitatott változások szószólóinak, nem kell attól tartaniuk, hogy minden moccanásukat, javaslatukat szétcincálják, hisz a máskor oly éber elemzők most a királyt siratják.
A kormány is nyugodtan elfogadhatja a jövő évi költségvetést, az utolsó aggodalmak már a hét elején lecsengtek, akkor még került szakértő, ki felhívja a figyelmet a tervezetben szereplő megvalósíthatatlan számokra, a veszélyekre. S a jelek szerint hiába körvonalazódik újabb botrány az egészségügyben, a tényt, hogy az immunglobulin hiány miatt több száz beteg gyermek élete került veszélybe, és a hozzátartozók, orvosok felháborodását elnyomta a nemzeti gyász, a még élők sorsa nem igazán érte el a híres román média ingerküszöbét.
Mihály király halála azonban legjobban a fő kormánypártnak, az SZDP-nek jött: így visszaléphettek a hétvégére tervezett, nevetséges, párton belül is vitatott és koalíciós partnereik által is megkérdőjelezett tüntetésektől, a párhuzamos állam elleni tiltakozást elhalasztották, mert indoklásuk szerint „ezekben az egész nemzet számára nehéz pillanatokban inkább arra kell gondolni, ami az embereket összeköti”. Gyászol hát az a párt is, melynek kommunista elődje 1947-ben elüldözte az országból Mihály királyt, s melynek első elnöke, Ion Iliescu a kilencvenes években megakadályozta még rövid látogatását is.
Mihály király elhunyt, és vele együtt valószínű, a román monarchia újraélesztésének eszméjét is eltemetik. A folyamatos túlzásoktól, a ló egyik oldaláról a másikra eséstől azonban nem tud szabadulni ez az ország, akárcsak a gyűlöletet (lásd magyarellenes kirohanások), a rajongást is végletekig tudják fokozni. Pedig a most égbe kiáltott magasztos, de üres szavaknál többet érne, ha siratott királyuktól némi mértékletességet és szerénységet tanulnának.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
