N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. Régen, még a modern hadviselés előtt a csatákat gyalogos vagy lovas sereggel vívták. Elöl ment a hadvezér, utána vagy mellette a zászlóvivő. A zászló a csapat vezérlő csillaga volt, amíg lobogni látták, addig állt a had. Fontos volt a csatazászló, az országzászló, az egyházi és a tartományi zászló is, ma is alapvető értékű jelkép, amikor már másképp csatázunk. Épp ezért megdöbbentő, ami a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban az országzászló felvonásának kapcsán történt novemberben. Eddig azt hittük, hogy Románia jogállam, de az erőszakszervezetek nagy félelmükben megfélemlítették a szervezőket és a városvezetőket, hogy letartóztatás lesz a vége, ha felvonják a zászlót, mert ez irredenta, soviniszta, revizionista, terrorista értelmezést kap. A kezdeményezők helyesen döntöttek, amikor kitértek az igazi soviniszta megnyilvánulások elől: az okosabb enged. Ezek után kíváncsian vártuk a repressziós szervek december elsejei intézkedéseit az idegenből jövő bajkeverők ellen. Jó lenne, ha mindkét oldalon okosabban próbálnának viszonyulni a másikhoz!
Id. JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. Az egymásrautaltság jegyében zajlottak a Nagyváradon és Aradon november végén megtartott, a román–magyar viszonyt elemző konferenciák. Hogy a józanságra törekvő párbeszédnek lesz-e foganatja, az a jövő zenéje, de az biztos, hogy megbékélésre szükség van. A román demokrácia gyermekbetegsége, hogy semmilyen formában nem akarja elfogadni a székely-magyarság létét, szabad akaratát sorsának alakításában, anyanyelvének, jelképeinek, egyéb jogainak érvényesítését. Sajnos, ebben a Román Akadémia is részt vesz, amelynek 84 tagja idegengyűlölő, magyarellenes üzenetet fogalmazott meg a közelgő centenárium ajándékául. Ennek egyik oka az RMDSZ halogató, megalkuvó politikája, az, hogy nem szögezték le kezdettől fogva a magyarság követeléseit, és nem tudatosították a többséggel, hogy nem akarjuk Székelyföldet elvinni sehova, mert itthon akarunk élni. Tömérdek tapasztalatunk van már arról, hogy a halogatás és megalkuvás több kárt okoz, mint hasznot. Sajnos, az Európai Uniótól hiába várjuk gondjaink megoldását, mert vezetőit nem érdekli a kisebb népek sorsa, ráadásul úgy tudják, hogy nálunk mintaszerűen meg van oldva minden...
HUSZÁR SZILAMÉR, Sepsiszentgyörgy. Sajnos, olyan környezetben élnünk, amelynek a józan észszerűség határát meghaladó jelenségei mutatják, hogy itt valami nincs rendben. Első pillantásra jó viccnek tűnik, hogy az Olt utcai betérőnél az út közepén beszakadt aknafedő veszélyére a közeli kuka szemetével hívják fel a figyelmet. Szintén a poén kategóriába sorolható, hogy – hála a Tega munkatársainak – mindig friss szemét jelzi a veszélyforrást lassan már két hete, és az utászok még sehol sincsenek. Siralmas viszont az összkép, amikor a nem éppen olcsó, jó minőségű reklámpannón azt olvassuk: a munkálatokat a Fejlesztési Minisztérium finanszírozásából valósították meg, haszonélvező Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala. Nincs feltüntetve a legfontosabb: mikor fejezték be a munkálatokat, ki volt a kivitelező, és hány év az adott útszakasz garanciális javítása. Az ott lakók többen meg is jegyezték, hogy ez is bizonyítéka a polgárok semmibevételének, nem beszélve arról, hogy elhanyagolt bejárat vezet az idén licitálásra bocsátott fizetéses parkolóhoz...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
