Gabriela itallal-étellel szerette volna ellátni Bukarest lakosságát úgy, hogy karácsonyi vásárt rendez a Győzelem téren, a kormányhivatal előtt. Neki is fogtak a vásártér berendezésének, de harcias önkéntesek megakadályozták ebben. A dolog odáig fajult, hogy Bukarest utcáit majdnem pártos honfivér öntötte el ahelyett, hogy a bukarestiek torkukat forralt borokkal locsolgatták volna. Ráadásul ezzel a főpolgármester asszony meg tudta volna akadályozni a tüntetésben mindazokat, akik állandóan demonstrálnak a kormány ellen. Valószínű, azt gondolta, hogy némi miccsekkel, sörökkel le tudja kenyerezni a tüntetési viszketegségben szenvedőket, és így a kormány, amelyet állandóan zavarnak csendes békés munkájában a palotában, nyugovóra tud térni munkaidő alatt. Sajnos, a kormányfő egyáltalán nem értékelte Gabriella jó szándékát, sőt, ellene volt. S tette volna mindezt, hogy ha utólag előveszi valaki a meg nem valósított kormányprogramért, akkor csak összeráncolja homlokát (amitől az kisimul), és azt mondja, tüntetők zavarták munkájában. Ezzel leszereli a tiltakozni szándékozókat, hiszen azok nem haragudhatnak rá, mert ő – ezek szerint – egyetért az ellene tüntetőkkel.
Ki látott még ilyent? Hát nem megérdemelné az ilyen kormányfő, hogy pártja lemondassa, mint elődjével, Sorin Grindea­nuval is tette, aki nem hallgatott a jó szóra, és nem távozott önként, dalolva a hatalomból? Később azt mondta Sorin, hogy sorry, és most kénytelen egy csendes, pénzes állásban tengetni napjait. A mostani miniszterelnök, Tudose – a szociáldemokraták szerint – feljutott a pincéből a padlásra, egyszóval felmászott az uborkafára, és most elfeledkezett párttársai segítő kezeiről, amelyek őt feltolták e magas légtérbe.
A nagy kormányzó párt a hétvégére szimpátiatüntetéseket akart szervezni, de a románok olyan sokáig éltek a magyarok mellett, hogy ők is elkapták a turáni átok nevű népbetegséget, és emiatt kezdtek széthúzni. A végén egyesek akarták, mások tagadták az erődemonstráció szükségességét saját maguk mellett, a párhuzamos állam ellen. De akadtak szkeptikusok is, akik nem bíztak a sikeres kivonulásban, mondván, hogy ajkukon milyen jelszavakat csörömpöltetnének a tüntetők, mert az utca népe nem érti, mi is az a párhuzamos állam. Bár néhány ígérettel ki lehetne csalogatni a hatalom mellett tüntetni az embereket, de mit lehetne kiabáltatni velük? Mivel az államelnök ellen is irányulna ez a rebellió, esetleg azt ordibálnák, hogy: Kifelé az országból a szászokkal!(?), de ez nem rímel olyan jól, mint a magyarok kiebrudalására való felszólítás. Kezdetben arról volt szó, hogy húsz városban lesznek ilyen tüntetések, aztán tízre apadt számuk. Bukarestben és Craiován 20–20 ezer emberre számítottak.
Sajnos, annak a veszélye is fennáll, hogy a szociáldemokrata tüntetők összetűznek a harcedzett kormányellenes profi ellentáborral, akik már egy éve járnak hasonló piknikekre, és akár még polgárháború is kitörhet. Ezt látván, még egyszer, utoljára népe segítségére sietett Mihály király, és meghalt, s emiatt elhalasztották a megmozdulásokat. Most mély gyászukban elfeketedtek a tévék képernyői és az újságok oldalai. Most már senki nem akadályozza Mihály király hazajövetelét, ahogy néhányszor megtették 2001 előtt, mert az akkori elnök, Iliescu és a többi (kis)király sokáig féltette székecskéjét, amelyen trónolt. Közben sokan azt állítják, hogy jobb lett volna, ha Románia a köztársasági államforma helyett a királyságot választja. Most már késő (a) bánat, de annál nagyobb. A király elsőszülött lánya, Margit máris megörökölte a királynői címet. Férje, Duda már akart államfő lenni, és most alkalma lenne választás nélkül hatalomra kerülni. Ez a Duda megtanítaná a politikusokat kesztyűbe dudálni! És ha most neje és ő még nem is kerülnek hatalomra, de van némi reményünk, hogy mégis, előbb-utóbb királyság lesz Románia, mert lassacskán már mindent ellopnak ebben az országban, és akkor a pártoknak nem lesz érdemes harcolni a hatalomért. Magától megszűnik a köztársaság, és jöhet a királyság. Mert (leg)újabban egyebet sem hallunk, minthogy a német importból származó (Hohenzollern Sigmaringen) I. Károly román király és utódai micsoda csudadolgokat műveltek Romániában.