Az európai szinten legmagasabb és világszinten második gazdasági növekedéssel dicsekvÅ‘ Románia lakosságának fele szegénységben él, és ezzel az 50 százalékkal Európa legutolsó helyén áll; világszinten a középmezÅ‘nyben található, de tényleg csak azért, mert vannak éhÃnség dúlta országok is ezen a földtekén.
A szegénységnek sokféle meghatározása és mutatója van, hol ezt, hol azt emelik ki a statisztikák, de mindegyik oda lyukad ki, hogy Romániában a legnagyobb a lemaradás a civilizált világhoz képest. Némi elÅ‘relépés tagadhatatlan: húsz évvel ezelÅ‘tt a lakosság 40 százalékának a puszta megélhetése is bizonytalan volt, ma már az a szegény – európai mérce szerint –, akinek egy váratlan kiadás (hitelrészlet-növekedés vagy üzemanyag-drágulás) is gondot okoz, akinek egyheti nyaralásra, kocsira, megfelelÅ‘en fűtött lakásra, elfogadható táplálkozásra, új lábbelire, öltözetre, bútorra, alkalmi kiadásokra (hobbira, baráti összejövetelekre), internetre sem futja. Ez a felsorolás azért meghökkentÅ‘, mert azt sugallja, hogy minden második román polgárnak adottak az emberi életfeltételei – és mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy nem Ãgy van. Az átlag szépÃt, a részletek azonban helyreteszik a dolgokat: megtudhatjuk belÅ‘lük, hogy az elmúlt években mélyült a szakadék a nagyon jól és a nagyon rosszul keresÅ‘k között (egyre kevesebben jutnak egyre több pénzhez, és fordÃtva), a mélyszegénységben élÅ‘ gyermekek aránya pedig éppen háromszorosa az európai átlagnak, és növekszik. Ma minden harmadik romániai gyermek szenved valamilyen hiányt, és esélyei is romlanak, hogy kikászálódjon a nyomorból; az iskolaelhagyók aránya is nálunk a legmagasabb, és ez is emelkedÅ‘ szám. A tanulatlanság és a szegénység pedig párban jár, erre is figyelmeztet minket az Eurostat felmérése.
Már önmagában ez a szégyenteljes helyzet elég kellene hogy legyen a kormány és a koalÃciós vezetÅ‘k azonnali lemondásához. De mivel e magas rangú köztisztviselÅ‘k messze az átlag fölötti szÃnvonalon, a keserves hétköznapi valósággal párhuzamos világban élnek, nem is igen értik, hogy mirÅ‘l van szó. Mással ugyanis nem magyarázható, hogy folyamatosan olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek csak rontanak a helyzeten: a gazdaság fejtetÅ‘re állÃtásával egy idÅ‘ben szétzilálják az amúgy is nehézségekkel küszködÅ‘ szociális ellátást is. Nem tudni, miért: szándékosan fenntartott zűrzavarral próbálják elfedni a napról napra nagyobbodó lyukakat, vagy valóban fogalmuk sincs arról, hogy mit kellene tenni a kedvezÅ‘tlen folyamatok megállÃtására és visszafordÃtására? A szegénység mellett a kivándorlási, elöregedési, munkaerÅ‘piaci mutatók is nagyon aggasztóan alakulnak, de ezekkel sem törÅ‘dik senki a statisztikusokon kÃvül. AmÃg számlái szépen gyarapodnak, hosszú távú, elÅ‘relátó gondolkodással nem fárasztja magát a politikai osztály. Pedig ezt a szegénységi bizonyÃtványt elsÅ‘sorban róla állÃtották ki.