Az adóformák és járulékok rendszerétől függetlenül a gazdasági szereplőket mindössze két szám érdekli igazán, amikor bérekről van szó: a munkavállalót a nettó fizetés, a munkaadót pedig a teljes bérköltség, ami magában foglalja az alkalmazott nettó fizetését, az összes adót és járulékot, bárkire hárul a befizetésük.E két mutató – a nettó fizetés és a teljes bérköltség – fényében vizsgáljuk az adótörvénykönyvi módosítások következményeit. A fix pont a teljes bérköltség, és azt vizsgáljuk, hogy az összes többi elem hogyan módosul ehhez viszonyítva. Két alkalmazott bérét elemezzük, az egyszerűség kedvéért egyedülállóak, nincs az eltartásukban más személy, és nem esnek bele semmilyen különleges munkavégzési kategóriába. Egyikük minimálbérért dolgozik (bruttó 1900 lej januártól), a másik bére éppen meghaladja az adókedvezményre jogosító küszöbértéket (bruttó 3600 lej az új rendszer szerint).
2018. január 1-jétől a hivatalos bruttó minimálbér 1900 lej, ez magában foglalja az összes járulékot, kivéve a munkanélküliségit, amely továbbra is a munkaadót terheli. Ebben az esetben a teljes bérköltség 1943 lej, az ennek megfelelő nettó fizetés 1163 lej.   416 lej megy a nyugdíjalapba, 169 az egészségbiztosítóhoz. A jelenleg érvényes törvények alapján az 1943 lej bérköltségnek megfelelő nettó fizetés 1158 lej (1583 lejes bruttó fizetés alapján). A nettó érték tehát ugyanazon bérköltségnél januártól nagyjából 9 százalékkal növekszik, 1163 lejre. Így az alkalmazottnak – immár 475+190 lej járulék befizetése után – valóban több marad a zsebében: 3–5 lejjel. A kormánypárt nem hazudott, mégis fanyar íz marad a szánkban. A járulékok strukturális átrendezésének következtében a bruttó minimálbér több mint 30 százalékkal való növelése mindössze 9 százalékos reális bérnövekedést jelent, amit valószínűleg pillanatok alatt fölemészt a zavaros gazdasági helyzet okozta infláció és a vásárlóerő csökkenése. Mellesleg a kormányprogram 2018-ra 2000 lejt ígért, nem 1900-at.
Második emberünk 2018. január 1-jétől bruttó 3600 lejt kap, aminek a teljes bérköltsége 3681 lej, az ennek megfelelő nettó fizetés pedig 2106 lej (a nyugdíjalap 788, az egészségbiztosítás 321). Ma a 3681 lej bérköltségnek megfelelő nettó fizetés 2103 lej (900+360 lejre emelkedő járulék mellett). Ismét 3 lej! Ismerősen hangzik? Klaus Iohanis államfő épp erről beszélt. A kormánypárt tehát ismét nem hazudott, csak palira vett mindenkit: kiszúrta pár lejjel az alkalmazottak szemét, miközben bebiztosította, hogy a következő 3–4 évben legyen elég pénz a nyugdíjpénztárban, ne kelljen erre alapokat átcsoportosítani a költségvetésből.
A piac válasza
Egészséges gondolkodású vállalkozó valószínűleg nem használja ki az alkalmat a bérek csökkentésére. Aki megtenné, azt hamar megbünteti majd a piac! Valós veszély azoknál a külföldi vállalkozásoknál van, amelyeket kimondottan a képzetlen és olcsó munkaerő tart az országban, de itt véd a minimálbér emelése.
Mi lesz az állami alkalmazottakkal? Ahhoz, hogy a rendszer átszervezésével ne csökkenjen a fizetésük, átlag 20–22 százalékkal kell emelni a bruttó bérüket. Mivel a 25 százalékos általános béremelés már csövön van, veszíteni ők sem fognak (nem ebből az okból). Ám a statisztikákban jól mutató huszonszázalékos bruttó bérnövekedés észrevehetetlen rezzenést idéz elő a nettó bérek görbéjében: újabb olcsó szemfényvesztés a kormány részéről.
A valódi okokról
A kormánypárti politikusok a következő ellentmondást ismételgetik: „a módosítások jók, mert 2 százalékkal csökkentjük a járulékok mértékét, ugyanakkor több pénzt biztosítunk a nyugdíjpénztár (CAS) és az egészségbiztosítási pénztár (CASS) számára”. Valójában aljas módon jártak el: addig zsonglőrködtek a számokkal és fogalmakkal, míg egy látszólagos 2 százalékos csökkentés (39,25-ról 37,25 százalékra) ezeknek a járulékoknak a jelentős növekedését okozta! Nem mindegy ugyanis, hogy e százalékoknak a viszonyítási alapja a mostani vagy az új bruttó fizetés. Ha a teljes bérköltséget – fix pontunkat – nézzük, ez mindjárt kiderül:
Tehát az új intézkedések következtében jövőtől kb. 14 százalékkal növekszik a CAS és 12 százalékkal a CASS mértéke. Az összes többi járuléknemet munkanélküliségi járulék elnevezés alatt csoportosították, és mértéke körülbelül 20 százalékkal növekedett. Azonos bérköltségek mellett tehát néhány lejjel nő a fizetés és kb. 14 százalékkal növekszik a különböző járulékok összértéke. Megtalálta az SZPD a bűvös formulát? Sajnos nem! Valamiből ellensúlyozni kell ezeket a növekedéseket, és ez a jövedelemadó, ami januártól 16-ról 10 százalékra csökken. Mit számít – mondják – ha pénztárcámban nem lesz kevesebb?
A pénztárcánkban nem, de a következő évek állami költségvetését megnyomja. Egyenes ágon irányít át hatalmas összegeket a nyugdíjpénztár és az egészségbiztosítási pénztár felé. Kevesebb  jut a helyi önkormányzatoknak, és kevesebb marad beruházásokra, amelyek a tartós gazdasági növekedést biztosítanák. De megteremti a nyugdíjemelések előfeltételeit (így próbálja bebiztosítani újraválasztását az SZDP). Mivel ez a társadalmi réteg szinte a teljes keresetét azonnal elkölti, a nyugdíjemelés fogyasztáson alapuló, gyors gazdasági növekedéshez vezet, de közép- meg hosszú távon, beruházások hiányában semmi jót nem ígér. Félreértés ne essen, a nyugdíjaknak növekedniük kell! De a fizetések reális növekedéséből, nem a jelenlegi erőforrások újraosztásából.
Ha az elmúlt hetek/hónapok eseményeinek fényében újraolvassuk a sokat emlegetett kormányprogramot, sajnos rá kell jönnünk, hogy az SZDP tényleg nem tesz mást, minthogy lépésről lépésre gyakorlatba ülteti. A baj ott kezdődik, hogy csak most kezdjük igazán megérteni az egyes részletek közti összefüggéseket és a csalóka számok mögött rejlő valós szándékot.
 

Márk Előd

Megjegyzés. A számításokban lehetnek 1–2 lejes eltérések, de ezek nem befolyásolják lényegében az elemzést.