A kifejezetten a kisebbségek számára készült tankönyveket – anyanyelv, kisebbségi történelem, kisebbségi zenetankönyv – egyáltalán nem kell ezentúl lefordítani. A képviselő szerint előrelépést jelent a módszertan, hiszen egyensúlyt teremt a kisebbségi és többségi tankönyvírás folyamatában, amely 2013-ban borult fel.
Szabó Ödön felidézte: 2013 óta a pályázati részvétel előfeltétele az, hogy a magyar nyelven írott tankönyvhöz a szerzők román fordítást is mellékeljenek, akkor is, ha csak ábécéskönyvről volt szó. A képviselő szerint Remus Pricopie akkori oktatási miniszter módszertana gyakorlatilag minden kisebbségi tankönyvírót alanyi jogon biztonsági kockázatnak nyilvánított. A politikus rámutatott: az oktatási kerettörvény nem tiltja az anyanyelvű tankönyvírást, sőt, első lehetőségként említi. Ennek ellenére a miniszter rendeletben tette kötelezővé a fordítást a tankönyvírók és kiadók költségén. A 2013-as miniszteri rendelet gyakorlatilag plusz gazdasági terhet rótt a kisebbségi tankönyvíró műhelyekre, hiszen a kisebb példányszám mellett nagyobb költséggel terhelte őket: a román nyelvű digitális verziót is el kellett készíteni. „Egyértelmű rosszhiszeműséggel közelítettek a magyar anyanyelven íródott tankönyvek szerzői irányába, hiszen nem bíztak munkájuk tárgyilagosságában, és szinte azt sugallták, hogy ezekbe a tankönyvekbe a Pitagorasz-tétel mögé elrejtenek valamilyen Románia-ellenes üzenetet. Több egyeztetés után ezen a szemléleten változtat az új módszertan” – fogalmazott.