Héjja Huba Ferenc alig három évvel ezelőtt került a bor vonzáskörébe. 2014 októberében Ferenczy Attila, Magyarországon megtelepedett atyánkfia régi ismerősként kérte meg, hogy három hónapra ugorjon be a sepsiszentgyörgyi borkereskedésébe. A beugrásból tanulás, közeledés, majd ragaszkodás lett a nemes nedű és környezete iránt, amiről az immár résztulajdonos fiatalember nagy szeretettel és odaadással beszél. Akárcsak a borról.
Ideiglenes véglegesség
Az alapvető szempont az volt, hogy a bort nem fogja elinni a vásárlók elől, akikkel illedelmesen tud beszélni és a Hámor programot is ismeri – meséli kissé viccesen Héjja Huba Ferenc akkor időszakosnak képzelt alkalmazásának körülményeit. Autodidakta számítógépes programozóként dolgozott, egyéni vállalkozóként, s az egyezségbe az is benne volt, hogy a nem túl sűrű vásárlólátogatások között addigi munkáját is végezheti. Az első vevő döbbentette rá, hogy a borokat nemcsak eladni, netán csomagolni kell, hanem tulajdonságaikra is kíváncsiak a borpincébe betérők. Ott helyben megfogalmazódott, hogy bele kell „kóstolni” a borok tudományába. Nyilván az internet volt kéznél, a rendkívül gazdag magyarországi online irodalom, különböző szakoldalakra bejelentkezve naponta kapta az információkat. De mivel a bor élelmiszer, az, hogy olvasunk róla, önmagában nem sok, a gyorsan szerzett tudás legfennebb alapnak volt elég. Közben székhelyproblémák is adódtak, szinte azonnal költözni kellett, így a tulajdonos válaszút elé állította: segít a költözésben, s akkor az együttműködés hosszabb távú is lehet, vagy bezárják a boltot. Belement.
Ok a mosolyra
Az Olt utca eleji pincében mindketten láttunk fantáziát, így abban egyeztünk meg, hogy a 2015-ös évben együtt visszük az üzletet – emlékszik vissza a fiatalember.
– Közben egyre inkább érdekelni kezdett a bor, a városban tartott kóstolókra elmentem, egyre több tudást igyekeztem magamba szívni. Beleláttam a számokba is, hiszen közgazdasági alapképzésem van, a mesterit vállalatfejlesztés szakon végeztem, és láttam, hogy a növekedés jó, sőt, nagyon jó ütemű. Még mindig kicsik vagyunk, de az első két év mindenikében közel duplájára nőtt a forgalom. Sikerült a Bárdos borászattal olyan megállapodást kötni, hogy árban jól lehetett pozicionálni a termékeket, a fogyasztók is szerették, visszajöttek érte, és nekünk is maradt egy mosolyra okunk. A pozitív dolgok lassan épültek bele a tevékenységbe, ráadásul év végén édesapa lettem.
– A két dolog milyen mértékben függött össze?
– Nagyon. Azelőtt nem igazán gondoltam családalapításra, de ahogy egyre többet kóstoltam minőségi borokat, olvastam markáns embereknek a borról írt műveit, például Hamvast, Márait, az életnek egy másik része is megsimogatta a lelkemet. Visszacsengett például még 2014-ben, a közgazdász társaság udvarhelyi vándorgyűlésén Kató Béla püspök úr záróbeszéde, amelyben elmondta, hogy a számok, a gazdaság mind szép és jó, de ha nem lesz szaporulat, akkor ötven év múlva nem lesz társaság, nem lesz, amiről beszélni, a gyermekvállalás a székelység megmaradásának kulcsa. A dolgok kezdtek leülepedni, nagyon sokat adott az a magasabb fajta szellemi kultúra, ami a borhoz is kötődik. Megfogalmazódott bennem, hogy az emberek gondolkodását, az életfilozófiáját, az élethez való viszonyulását, a materialista dolgokról való elvonatkoztatást a boron keresztül, a borral mint eszközzel meg lehet változtatni. Olyan biznisz ez, ami nem a nagy számokról, hanem a lelki erőről, az önmegvalósításról szól.
– Mindehhez persze társult a szakmában való egyre nagyobb jártasságod, a tudás, amit nekem is volt alkalmam tapasztalni egy borkóstoló kapcsán is...
– Igen, s a 2016-os év szinte töretlen fejlődést, szintén jelentős növekedést hozott. A vásárlóink örvendtek, hogy egyre több információt kapnak a termékekről, hogy tudunk építő jellegű kritikát is megfogalmazni a borokról, hogy van választék, szakmai alázat. Közben partnerek is mellénk álltak, tehát nagybani forgalmazás is beindult az éttermekbe, kávézókba. Ekkor vettem részt Kolozsváron egy alapszintű borismereti tanfolyamon. Rájöttem, hogy az a tudás, aminek birtokában vagyok, csak egy szűk, kis szegmense annak, ami az átfogóbb tudást jelenti. Önbizalmat is adott, hogy fontos, amit tudok, de mindezt össze kell fonni a rendszeresen szervezett borkóstolókkal.
A pofon és újrakezdés
– Az idei év is hasonló pozitív folyamatokkal kezdődött, egy munkatársat is alkalmaztunk, ám jött egy bizonyos február végi nap, amikor a pénzügy csalás elleni igazgatóságának szakemberei látogattak meg, és három, általuk szabálytalannak ítélt dolog miatt büntettek, sőt, egyik tevékenységünk felfüggesztését rendelték el. Megítélésünk szerint egy dologban igazuk volt, de a büntetések legmagasabb tételét alkalmazták, egyáltalán nem a sokat emlegetett megelőzés, hanem a vastag bírság volt a céljuk. Ez alapvetően lelki törést eredményezett mindannyiunkban: a cég ötéves munkáját egy hatalom a lehető legnagyobb pofonnal „jutalmazza”. Lehet, hogy ezt túlzásba is vittük, mindenkinek elmondtuk, átestünk a magunk sajnáltatásába. De mindenki biztatott, hogy ne zárjuk be a céget. Persze az általános gazdasági gondok miatt is, úgy néz ki, hogy 10–15 százalékkal szűkül idén a forgalmunk. Ebben a helyzetben kínálta fel a tulajdonos, hogyha akarom, megvehetem a céget. És belementem, hogy részletekben megvásárolom.
– Azt jelenti, hogy volt még erő az újrakezdésre.
– Sokat gondolkodtam, a családdal is megbeszéltem, de alapvetően két opció volt: a cég gazdát cserél, s akkor az új tulajdonossal nem biztos, hogy tudok azonosulni, vagy kölcsönt veszek fel és belevágok. Az addig felépített dolgok végül ez utóbbira vezettek, mert a termék, illetve a küldetés, ami mögötte van, mind erre ösztönöztek, a probléma elsősorban a bizonytalan jogi és gazdasági helyzetből adódik, nos, úgy döntöttem, hogy viszem tovább. Gyakorlatilag kölcsönből vettem meg a cég felét, és remélem, hogy teljesen az enyém lesz. A büntetések ellen is fellebbeztünk, a végrehajtást a per alatt felfüggesztették, első fokon már bizonyos dolgokat meg is nyertünk, de még koránt sincs vége a pernek. Bármi lesz is, immár nem lépek vissza, elvégeztem a tanfolyam második szakaszát, látom a pozitív lehetőséget, annál is inkább, mert a vásárlók, a partnerek biztatnak. Arról nem beszélve, hogy immár a magam ura vagyok.
– Van kereslet a minőségi borra nálunk?
– Igen, de még sokat kell dolgozni rajta. Újraindítottuk a havonta egyszer tartott borkóstolókat Borász a házban címmel, ahová havi rendszerességgel meghívok egy borászt, hogy meséljen a termékekről és környezetükről. Azok az italok bekerülnek az üzletbe, a fogyasztók visszatérnek. Kínálat van, azt látom, hogy a borfogyasztás reneszánszát éli. Bár mi még nagyon az út elején vagyunk, a célközönségünk alapvetően Sepsiszentgyörgy és környéke lakói, nincs webáruházunk, de sikerült elérni, hogy izmosodik a törzsközönség, akik nem a legolcsóbb borokat keresik, hanem a megbízható minőséget.
