Nem ismeretlen lapunk olvasói számára a magyarországi Mofettával, Szén-dioxid Terápiával az Egészségért Nemzetközi Egyesület (MSZTENE), amelynek képviselete tavaly nyáron megbeszélést és tapasztalatcserét tartott Kovásznán, de háromszéki küldöttség is képviseltette magát az egyesület idei kapuvári és répcelaki tudományos értekezletén. Nemrég szervezett közgyűlésükön Kovászna testvértelepülésén, Nagykanizsán szakmai kerekasztal-megbeszélést tartottak, amelynek témája több szállal kapcsolódik a nálunk is sikeresen működő kezelési rendszerhez, nemkülönben a megyei kezelőközpontok egy részét irányító Aquasic Közösségi Társulás tevékenységéhez.
A szakmai megbeszélés arra irányult, hogy miképpen segíti a szén-dioxid-terápia a végtag-amputáció és az agyérbetegség okozta halál elkerülését Magyarországon. A megbeszélés résztvevőit a házigazda dr. Németh László, a Kanizsai Dorottya Kórház orvos igazgatója köszöntötte. Dr. Csáky Csaba, az MSZTENE elnöke ismertette a mofettaterápia magyarországi fejlődéstörténetét, és elmondta, hogy a parádfürdői és a mátraderecskei helyszínen feltörő erdélyi típusú mofetták mellett több olyan gyógyfürdő is működik, ahol a répcelaki gázmezőben található természetes szén-dioxidot használják, amelyet palackokban szállít rendeltetési helyére a kitermelő répcelaki Linde Gáz Zrt. Szén-dioxid-terápiák és eszközök Magyarországon címmel dr. Horváth Imre MSZTENE-társelnök tartott országos felmérés alapján összeállított előadást. Eredményként jelentette be dr. Fliszár Mária osztályvezető főorvos, hogy a kanizsai kórházban a tavaly bevezették az ilyen jellegű kezelést, amelynek eredményeit dr. Vizsy László főorvos érsebészként értékelte. Tekintettel arra, hogy kovásznai szakmai körökben felmerült a természetes és a mesterséges mofetták közötti különbség, a Parádfürdői Kórház főigazgató főorvosa, dr. Rabóczki Anita kitért az ottani természetes mofettagáz használati módjára és a kezelések társadalombiztosítási támogatásának alakulására. Szó esett a tatabányai Ércentrumban működő kabinos mofettakezelések eredményeiről, a páciensek tapasztalatairól Krizsán Zoltánné tulajdonos, asszisztens számolt be. A hajdúszoboszlói kabinos mofetták és szénsavasfürdő-kezelések eredményeit, tapasztalatait Ádám Barnabás egyesületi alapító alelnök ismertette. Dr. Kreft-Horváth Loránd háziorvos, Komárom város alpolgármestere a végtag-amputációk egyre növekvő számára hivatkozva kijelentette, hogy az önkormányzat szociális ágazatának felelőseként tervei között szerepel a mofettás kezelések bevezetése.
Az egyesület közgyűlése egyhangúlag elfogadta a Schwartz–Ballagi-féle kapuvári módszert, amelynek kórházi méretű bevezetése dr. Ballagi Farkas nyugalmazott kórházigazgató nevéhez fűződik, akit a rehabilitációs szakterületen az Év orvosa címmel tüntettek ki. Ezt a módszert évtizedek óta alkalmazzák a kapuvári Angiológiai Rehabilitációs Osztályon, amelyet küldöttségünk is meglátogatott, és az egyesület tatabányai értekezletén bemutattuk az idén megjelent Székelyföld mofettái című többszerzős kötetünkben. „A kötetet nagyra értékelték a kerekasztal résztvevői – írja dr. Csáky Csaba –, és kértek, keressünk megoldást, hogy a magyar szakorvosok is hozzájuthassanak, ugyanis különösképpen szeretnék megismerni a dr. Tatár Márta kovásznai kardiológus főorvos által írt fejezetet.”
Többek között elhangzott, hogy szakmai szempontból szorosabb kapcsolatot kell teremteni az erdélyi hasonló profilú intézményekkel, különös tekintettel arra, hogy az ottani szakemberek a mofettás kezeléseket javallják bizonyos bőr- (pikkelysömör és idült ekcémák), nőgyógyászati és idegrendszeri betegségek esetében is, egyes ellenjavallatok szigorú figyelembevétele mellett. Közös lépéseket tettek egy hasznosnak mutatkozó kovásznai ifjúsági pályázat sikeres kivitelezésére, amelyben Thiesz János, Kovászna polgármesterének személyes tanácsadója ígérte támogatását, ahogyan dr. Tefner Ildikó főorvos, a Balneológiai Társaság főtitkárhelyettese is további támogatásukról biztosította az egyesületet. Javasolták a magyarországi szív-érbetegek kovásznai rehabilitációs kezelésének támogatását, ún. „egészségturisztikai utak” szervezését.