Ha egységes lenne a szakszervezeti vagyon jogi helyzete, akkor viszonylag egyszerű lenne jogi megoldást találni az egykori művelődési házak önkormányzati tulajdonba való áthelyezésére. A valóság ezzel szemben az, hogy csak a művelődési házak esetében az országban létező negyven ingatlan nagyjából 13 különböző jogi helyzetű  tulajdonlás szempontjából. Adott helyeken az önkormányzat az épületekhez tartozó terület tulajdonosa, máshol az állam, megint más településeken pedig a szakszervezeti tömbök telekkönyvezték saját nevükre. Az épületek jogi helyzete pedig hasonló.
Ezt az – ebben a formában szinte kibogozhatatlan – állapotot egy általánosan alkalmazandó törvénnyel nem lehet rendezni – részletezte Antal Árpád. Meglátása szerint járható út lenne, ha minden esetet az éppen ráillő jogi helyzet szerint kezelnének, és egyenként találnának rá megoldást. Ha egyetlen jogszabály alapján szándékoznak  rendezni az egymástól eltérő helyzeteket, egyértelműen ellenérdekeltségbe ütköznek: lesznek, akik az alkotmánybíróságon támadják majd meg a törvény rendelkezéseit, és nagy eséllyel győztesen kerülnek ki. Ez kimondottan valószínűsíthető azon szakszervezeteknél, amelyeknek különböző utakon, de sikerült saját nevükre telekkönyvezni az ingatlanokat. Rájuk ugyanis nem alkalmazható a tervezetben szereplő megoldás – mely szerint az épületek és a területek az állam tulajdonába kerülnek, majd később az önkormányzatokéba –, mivel itt nem használati jogról van csak szó, amit elviekben egyszerűen vissza lehet vonni. A kormány ugyanis nem hozhat olyan döntést, mellyel valakinek a vagyonát elveszi.
A sepsiszentgyörgyi épület és terület esetében a helyzet elviekben egyszerűbb, egyéni esetként megoldható lenne, hiszen mindkettő a román állam tulajdona. A szakszervezetnek csak használati joga van az épület felett, melyet az állam bármikor visszavonhatna – fogalmazott. A polgármester ugyanakkor felidézte: ezen a vonalon már elindultak, 2014-ben meg is volt a szándék, hogy kormányhatározattal az önkormányzat tulajdonába kerüljön az ingatlan, viszont az igazságügyi minisztériumnál a folyamat megakadt, miután két szaktárca (a fejlesztési, valamint a kulturális) vezetője korábban már jóváhagyását adta.
Az igazságügyi minisztérium azzal indokolta az iratcsomó visszadobását, hogy szükséges annak is a beleegyezése, aki az ingatlant használja. Antal Árpád szerint ezen az akadályon nem sikerül keresztüllépni, és ebből fakad az ingatlan zűrös helyzete is. Vagyis az épületet a kommunista szakszervezetek építették, használták, azoknak viszont nincs egyértelmű jogutódjuk, így a használati jog birtokosa sem tiszta mai napig. A rendszerváltás előtti nagy érdekvédelmi szervezetek több darabra estek szét (ez sem világos, hogy hányról lehet beszélni), ezek később tömbökbe rendeződtek, majd különösebb törvényi háttér nélkül használták az ingatlanokat, így a művelődési házakat is. Mai napig nincs egy olyan jogszabály, mely kimondaná, hogy az egykori érdekvédelmi monstrumnak melyek a jogutódjai, így nem igazán tiszta, kihez kell fordulni a használati jog megvonása kapcsán.
Antal Árpád korábban lapunknak kifejtette, hogy a szakszervezetekben amúgy lenne hajlandóság arra, hogy a művelődési házakról lemondjanak, ha megkaphatnák cserébe az államtól a tengerparti és a hegyvidéki szállodákat, de előtte mindenképp az általános utódlási kérdést kellene rendezni.