Farcádi Botond
Valósággal kutakodnunk kell környezetünkben, ha derűlátásra vagy reményre okot adó történésekre, helyzetekre összpontosítva akarjuk kezdeni az új esztendőt. Sem romániai adófizetőkként, sem a centenáriumára készülő országban élő magyarokként nem látunk túl sok bizakodásra feljogosító eseményt és körülményt, ismét igaznak bizonyul a régi bölcsesség, mely szerint csak magunkra számíthatunk. Erőt talán csak az anyaország irántunk való viszonyulásából meríthetünk – nem szabad azonban felednünk, hogy eme egyre erősödő kapcsolat is új kihívások elé néz az idei évben.
De lássuk csak, miként indul 2018 a romániai adófizetők számára. Gazdasági-szociális vonatkozásban nagyszabású adóügyi átalakítással, melyről egyelőre az látszik, hogy az államon kívül senkinek sem jó, de legalább jó nagy zűrzavart okoz. Aggodalomra ad okot az is, hogy fenntarthatatlannak tűnik a kizárólag fogyasztásra alapuló gazdasági növekedés, továbbra sem látszik, lesz-e fedezet a béremelésekre, az infláció máris megugrott, az euró árfolyama kezd elszállni, a kamatok hirtelen nagyon gyors növekedésnek indultak – inkább tűnik ez újabb válság előszelének, mintsem gazdaságpolitikai bravúrnak. A gondokat csak tetézi, hogy az igazságügyi törvények átgyúrása után a nagyobbik kormánypárt egész pályás letámadásba lendült, s ha a már elfogadott jogszabályok kapcsán lehet is azzal érvelni, hogy egyebek mellett az ügyészi túlhatalom korlátozását, a titkosszolgálatokkal való összefonódás felszámolását célozza – a büntetőjog módosításáról szóló javaslatokról messziről lerí, hogy egy korrupt bűnbanda szánalmas próbálkozása bőrük mentésére. Nem csoda hát, ha az új esztendő is úgy kezdődött, ahogy a régi véget ért: kormányellenes tüntetésekkel.
Túl sok jóra, jogaink bővítésére romániai magyarokként nem számíthatunk. Megvalósítások, komoly eredmények felmutatásának hiányában a centenáriumi rendezvények alighanem nacionalista szólamok pufogtatásában merülnek ki. Sem a kormány-, sem az ellenzéki oldalon nincs olyan párt, amely tárgyalópartner lehetne a magyarság számára fontos ügyek rendezésében, ráadásul az RMDSZ sem tudja a mérleg nyelve szerepét eljátszani: a szociáldemokrata-liberális szövetségnek a magyar képviselők nélkül is megvan a parlamenti többsége, a jobboldali alakulatok pedig a magyar szervezettel együtt sem tudnának – vélhetően nem is akarnak – kormányt buktatni.
Bizakodásra ezért gyakorlatilag csak nemzetpolitikai dimenzióban lehet okunk: a magyar összetartozás egyre inkább megmutatkozik mindennapjainkban, Budapest mindinkább jelen van életünkben, ma már szinte nincs társadalmunknak olyan ágazata, ahol ne érvényesülne ez a szemlélet: egyre több és egyre erősebb szálak kapcsolják össze az anyaországot az elszakított nemzetrészekkel a kulturális, egyházi, sport-, civil, gazdasági, szociális életben egyaránt. E tekintetben új kihívást hoz a 2018-as esztendő, hiszen Magyarországon parlamenti választásokat tartanak – és rajtunk is múlik, hogy a nemzeti összetartozás erősítését tettekben is vállaló politikai erők győzedelmeskedjenek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
