Zsúfoltak az utak, kevés a parkoló, a tömbháznegyedekben esténként hosszas bóklászás után is szerencse kell, hogy meg tudjunk állni, de ma már gyakran napközben is kihívás egy üres hely felfedezése. S pénzbe kerül, egyre többe, nemcsak járművünk futtatása, de állomásoztatása is.
Ez év kezdetétől ismét emelkedtek a parkolódíjak a megyeszékhelyen. Nagyvárosok mintájára – pedig hol vagyunk még attól! – egyre tetemesebb összeget kell fizetnünk, ha a városközpontban kívánunk megállni. Pontosabban nemcsak a központban, hanem annak környékén is járványszerűen terjednek a parkolóórák, az óránkénti három lejt le kell pengetni akkor is, ha jó pár száz méterrel odébb találtunk üres helyet, nincs távolságarányos kedvezmény.
Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a lakónegyedekben sem. A parkolók bérbeadásával, a sárga lappantyúk felszerelésével bizonyára szép bevételre tesz szert a város, ám ellehetetleníti sokak életét. Ott állnak reggeltől késő délutánig – nyá­ron akár hetekig  – az üres parkolók, s akinek csak esetenként van arra dolga, esetleg munkába jár arra, közelharcot kell vívnia a pár szabad prédának számító helyért. Kihasználhatatlan felületek, sok-sok méreg... Az ötletet állítólag máshonnan „kölcsönöztük”. Ott bevált volna az akinek pénze van, annak sokkal több jár, mint a csóróbbaknak elv? Észszerű, értelmes ez így?
Sokszor hallhatjuk: gyalog, kerékpáron kell közlekedni, egészségesebb, környezetkímélőbb, és ez így igaz. Városunk még nem olyan nagy, hogy ne lehetne legtöbb fél óra alatt eljutni egyik feléből a másikba akár gyalogosan is. Csakhogy életünk is felgyorsult, minden perc, óra számít, sietünk a gyerekkel, igyekszünk dolgainkat mihamarabb intézni, és az idősebbeknek sem biztos, hogy mindig jólesik a séta. A biciklizés pedig szép, aránylag gyors, de egyelőre életveszélyes álom Sepsiszentgyörgyön. Igazán bátor, aki arra vállalkozik, hogy két keréken közelíti meg például a gyárnegyedet, vagy csúcsidőben bemerészkedik a központban araszoló, ideges, türelmetlen autósok közé. Pedig most a városvezetés a gépkocsisoktól begyűjtött sarc egy részét éppen a biciklizés fellendítésére kívánja fordítani, kerékpárvásárlási kedvezményeket, ingyen bérelhető városi bicikliket ígérnek – szó sincs azonban a biztonságos kerékpározási körülmények megteremtéséről, az ugyanis jóval nehezebb és költségesebb feladat, még a frissen felújított utcákban is csak elvétve találunk biciklisávot.
Sepsiszentgyörgyön autóval parkolni nehéz (és egyre költségesebb), kerékpárral haladni meg életveszélyes. A városvezetés kísérletezget, mi pedig egyre idegesebbek leszünk, ha ki kell mozdulnunk otthonunkból.