Egy kis sétának a legrosszabb időben sem kellene extrém programnak lennie, ám sajnos nálunk még a fontos látnivalók sem érhetőek el kényelmesen, biztonságosan. Például a zágoni Mikes-kerthez vezető utcában bokáig ér a sár, gyalogosan, városi öltözetben ilyen nyúlós időben még az elszánt irodalomrajongókat is elriasztja. Járda nincs, kerülni sem lehet sehol. Muszáj gépkocsival menni ezen a rövid távon is, de annak meg a szárazon való leparkolása okoz nehézséget a szűk, sűrűn beépült helyen. Tovább, a lábujjhegyen való billegés közben belegondolhat az ember, hogy a Mikes óta eltelt három évszázadból mennyi változást éreznek a közlekedési viszonyokban a szomszédságában élők. Illetve minden falusi, aki nem az aszfaltozott út mentén lakik...
2017 a turizmus éve volt Háromszéken, s bár ez inkább a figyelem felkeltésére irányult, mint a meglévő, esetenként évek, évtizedek óta elhanyagolt idegenforgalmi célpontok infrastruktúrájának megteremtésére, nem válik dicsőségünkre, hogy az amúgy rendben tartott, gondozott, közkedvelt emlékhelyeink is megközelíthetetlenek megfelelő öltözék nélkül. Ha a tavaszi, őszi és nyári esős napokat, heteket is leütjük a naptárból, meglehetősen leszűkül idegenforgalmi nap- és címtárunk. Ha pedig olyan esetekben is akadályba ütközünk, ahol elvileg lehetséges az egész évi nyitvatartás, akkor ez annak a jele, hogy sok még a tennivaló értékeink felmutatásában, érvényesítésében. De nem gumicsizmabérlési rendszerre van szükség. És nem csak Zágonban.