Bár a dokumentum kissé vérszegény – jól tükrözi, hogy az autonómia fogalma nem pontosan meghatározott, így a magyar közösség tagjai is azt értenek alatta, ami éppen szívüknek kedves –, egy ilyen helyzetet nem hagynak kihasználatlanul a nacionalizmussal szívesen kacérkodó honatyák és elemzők. Az alaphangot Liviu Dragnea adta meg, kérdésre válaszolva ugyanis azt mondta: az autonómia alkotmányellenes, elfogadhatatlan, és nem lehet alku tárgya. A szorongatott helyzetben lévő szociáldemokrata pártelnök vélhetően az őt támogató erdélyi vörös bárók kegyeit is keresi, ugyanis az alakulaton belüli csatározásokban ereje gyengülni látszik.
A hangoskodók sorába az elsők között állt be Ludovic Orban, a nemzeti liberálisok vezére is, aki  szintén az alaptörvényre hivatkozva utasította el a nyilatkozatot, ismételvén az örök tételt: az ország egységes és oszthatatlan nemzetállam. De szintén hozta formáját Traian Băsescu hűséges csatlósa, Eugen Tomac képviselő, aki durva provokációnak minősítette a magyar pártvezetők közös nyilatkozatát, noha – Tomac szerint – a román állam mindig megértéssel fordult a kisebbségek felé. Az elemzők közül Cosmin Guşă, a Realitatea hírtelevízió tulajdonosának gondolatai emelkednek ki: szavai szerint a magyar pártok tudatosan szítanak társadalmi feszültséget a centenárium évében, akcióikat a budapesti kormány hangolja össze.
Legbeszédesebb azonban egy alig ismert, Botoşani megyei szociáldemokrata képviselő elképzelése: Răzvan Rotaru ugyanis népszavazással zárná le az autonómia témakörét, végérvényesen. Javasolja, hogy az államfő írjon ki egy referendumot, amelyen az alábbi kérdésre adhatnának határozott választ: „egyetért-e a Romániában élő magyar nemzetiségű állampolgárok területi, helyi, illetve kulturális autonómiájával?” A populista, a névtelenségből kiemelkedni kívánó honatya arra alapozna,  hogy a centenárium évében a kellőképpen felingereltek örömmel söpörnék le az asztalról az önrendelkezés kérdését, ám ezt népszavazásig fokozni beteges elképzelés.
Az autonómianyilatkozat ily módon történő elutasítása valójában nem váratlan, hiszen a többségi nemzet politikai képviseletének következetes, konok álláspontjára utal, s jól tükrözi a kisebbségek iránti tolerancia hiányát. Már a megértési készség is hiányzik, szinte alig érhető tetten a másik fél szempontjainak megismerési szándéka. Hiszen a nagy többség nem a mítoszromboló román történész, Lucian Boia nézeteivel azonosul (aki szerint a magyarokat nem lehet arra kötelezni, hogy örüljenek Trianonnak), hanem Nicolae Ceauşescu elvtárs nemzetállami téziseivel, miszerint Romániában a kisebbségi kérdést egyszer s mindenkorra megoldották. Ma ráadásul még azt is üzenik, önrendelkezésről beszélni sem tanácsos, politikai célként emlegetni pedig tilos.