A rengeteg elvégzett munka eredményének tartja Szabó Katalin tornász, hogy a Los Angeles-i olimpián négy aranyérmet nyert.
„Csak munka volt mindenütt” – hangsúlyozta az M4 Sport Sportreggeli című műsorában csütörtökön, hozzátéve, hogy a sikerhez akarat is kell. „Én mindig azt akartam megmutatni, hogy ki vagyok, és mindig azt akartam, hogy legyen a legjobb, amit csinálok.”
Az erdélyi Szabó Katalin – aki jelen volt tegnap az Az Év sportolója gálán – 1984-ben az olimpián ugrásban, gerendán és talajon, valamint csapatban a román válogatottal győzött, egyéni összetettben pedig második lett. Egy évvel korábban, a budapesti világbajnokságon 15 évesen aranyat nyert talajon.
Arra a kérdésre, hogyan sikerült rövid időn belül kétszer is csúcsteljesítményt elérnie, úgy reagált: „Nem mondhatnám, hogy nehéz volt. Munka, munka, munka és egy kis szerencse” – tette hozzá. Szabó Katalin 1983-ban és 1984-ben tizenhétszer mutatott be hibátlan, 10 pontot érő gyakorlatot.
A beszélgetésben elhangzott: egy interjúban korábban azt mondta, kicsit fáj neki, hogy a sikerei után nem a magyar himnuszt hallhatta. „Persze hogy fájt, igen ..., így volt akkor” – emlékezett, ugyanakkor hozzátette: nem is akkor zavarta ez, amikor még nagyon fiatal volt, hanem később. „Most már másként gondolkodom, másképp látom a dolgokat. Ha újból lehetne kezdeni, másképpen csinálnám” – mondta.
A 49 éves sportember férjével és két gyermekével a franciaországi Chamalieres-ben él. „Egy francia kisvárosban élek, foglalkozom a családommal, a gyerekeimmel, a tornát egy kicsit félretettük egyelőre. Huszonöt éve kint vagyok, megszoktam, úgyhogy könnyű” – mesélt a mostani életéről.
