Ez az igény is az 1918. december 1-jén Gyulafehérváron megtartott román nemzetgyűlés határozatából ered, vagyis az erdélyi románok akkori követeléseik teljesítése esetén jó pár ígéretet tettek az együtt élő más nemzetiségűeknek. Többek között teljes szabadságot az itt lakó nemzeteknek, azt, hogy minden nemzet önmagát kormányozza, saját nyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből vett egyének által, valamint azt is kimondták, hogy az ország kormányzásában való részvétel a népességek számarányában nyer jogot. Van még egy sor ígéret és fogadalom, de az eltelt száz év alatt nemhogy nem valósultak meg, hanem még a témát sem vették elemzés alá...
Most azonban – végre – az erdélyi magyar pártok (RMDSZ, MPP, EMNP) időszerűnek látták az ügy – a vonat – elindítását. Az út, amelyet meg kell tenni, várhatóan hosszú és kanyargós lesz, a cél, a végállomás azonban szép, méltóságteljes épület. A vonat működtetéséhez azonban nemcsak mozdonyvezetőkre van szükség, hanem jegykezelőkre is, és sajnos, fékezők is szoktak lenni. Erre a munkára máris sok a jelentkező, főleg azok közül, akik a szakmát kitanulták. Leg­először a rokonságból, mert az nálunk nagyon eleven: Orbán Lajoska (Ludovic Orban) máris a vészféket babrálja, és segédei is vannak Liviu Dragnea, Traian Băsescu és más „káderek” személyében.
A vonatra viszont csak az üljön fel, akinek tiszta a jegye – rablók, tolvajok, csalók, nacionalisták, pedofilok jelenléte nemkívánatos, kiszűrésük, leszállításuk a jegykezelők feladata. A szerelvény minden állomáson megáll (mint a berecki „gyors”), és felveszi azokat, akik ugyanoda kívánnak utazni, ahol szép, jó, az egész ország számára és a világ előtt is hasznos elképzelés valósul meg. Azt hiszem, erre máris sokan várakoznak. A vonat haladását követni fogjuk!
Jó lenne, ha más laikus polgárok is megírnák a véleményüket, mert csak így lehetne nagy mozgalmat indítani és fenntartani.
 

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva