Szerda délután lelkes gyermekcsapat gyülekezett az ikafalvi templom előtt. Egy kanyargós autóút után Tusnádfürdőn otthonos meleg fogadott bennünket. Amíg mi, lányok a szobáinkat választottuk ki, a fiúk elmentek fürdőzni.  Amikor visszaértek, Pistáról meséltek, de a történet végét csak másnap tudtuk meg. Csengő jelezte a gyülekezőt, vacsora következett. Az estét egy játékkal zártuk, amiben a gonoszt kerestük az angyalok és a táborlakók segítségével.
Másnap kilenckor ismét szólt a csengő. Reggeli után tanultunk Istennel beszélgetni. Pista története folytatódott. Olyan ember volt, aki kettesben mindenről beszélt, de idegenek jelenlétében úgy tett, mintha nem is ismerné barátját. Rádöbbentünk, hogy mi is sokszor ilyen Pisták vagyunk, a legjobb barátunkkal, Istennel ritkán merünk mások előtt beszélgetni. A történet után korlátainkat átlépve hangosan adtunk hálát és vittük kéréseinket hozzá. Közösséget vállaltunk. Csodálatos volt. A Bibliát használtuk térképként...
A nap további részében a tízparancsolatot boncolgattuk, értelmeztük, közelebb hoztuk magunkhoz. Saját mondanivalót kerestünk. Szó volt az abortuszról is, hiszen az is a „Ne ölj!” parancsolathoz tartozik. Szabadidőnkben csocsóztunk, bújócskáztunk, pihentünk. Ebéd után az Olt partján sétálva megfigyeltük a természet szépségeit. Délután újra együtt játszottunk. Magunkból adtunk egy kis darabot, általa jobban megismertük egymást. Hobbiról, kedvenc szavainkról beszéltünk, a szomorúságról, örömről, szenvedésről, boldogságról, öregedésről. Rövid szünet után az Életrevalók című filmet néztük meg, és ismét a gonosz keresésével zártuk a napot.
Pénteken reggeli után láthatatlan színházban vehettek részt a táborozók, ahol érzékszerveikre hagyatkozva érezhették és hallhatták Isten üzenetét. Jézussal találkoztak, sőt, levelet is kaptak tőle. Délben újabb imaközösséget tartottunk. Egyre őszintébbek voltunk egymás előtt... A kiértékelővel hivatalosan is véget ért a tábor.
A hazaút gyorsan eltelt. Hálatelt szívvel köszönjük a tábort: mindannyiunknak sikerült valamiben egyről a kettőre jutni, és megtanultunk hangosan imádkozni, van, aki életében először.

Dombi Anita Etelka, Pánczél Zenkő, Ikafalva