Láss csodát, hihetetlen, de ez alkalommal a honatyák nem maguknak vagy a hatalmat kiszolgáló szervek, intézmények alkalmazottainak kívánnak nyugodt öregkort biztosítani. Most olyan, a közszférában dolgozó rétegről beszélnek, akik jelenlegi nyugdíja azzal az éhbérrel sem ér fel, melyet munkaidejük alatt kaphatnak: pedagógusok, mentők személyzete, valamint az Állandó Választási Hatóság alkalmazottai (utóbbiak valószínűleg azért kerültek a listára, hogy később érvényesíteni lehessen a „jó tett helyébe jót várj” elvet). Hangsúlyozzuk: tervezetekről van szó, melyeket el kell fogadnia a parlament két házának, meg kell jelenniük a Hivatalos Közlönyben, ki kell dolgozni az alkalmazási módszertanukat. Csupán ezek után lehet majd folyósítani a „speciális” pénzt. Amennyiben igaz az ígéret, még az idén megtörténhet a csoda.
Ha törvényerőre lépnek a tervezetek, a tanárok a nyugdíjkorhatár elérésekor, legalább harmincéves tanügyi munka után az utóbbi év bruttó átlagfizetésének 80 százalékát kaphatják meg nyugdíjként. A mentőkön dolgozó személyzet – orvosok, asszisztensek, sofőrök, sürgősségi alkalmazottak – húszéves mentős régiséggel 57 évesen mehetnének nyugdíjba, az utóbbi év bruttó átlagfizetésének – beleértve a törvényes többletkifizetéseket is – nyolcvan százalékával. Pillanatnyilag a katonai jellegű intézmények, titkosszolgálatok volt alkalmazottai mellett többek között a bírák, követek, civil pilóták, a számvevőszék egyes alkalmazottai és persze a honatyák jogosultak „speciális”, azaz különnyugdíjra, a sorban minden bizonnyal helye lenne tanároknak, mentősöknek is.
Egyelőre a közszférában dolgozók reménykedhetnek. Úgy látszik, már a parlamentben is úgy gondolják, túl sok, igencsak szemet szúr az egyeseknek eddig odaítélt számos speciális nyugdíj, egyéb különleges juttatás, fizetésemelés. Talán nemsokára a közszféra minden alkalmazottja speciális nyugdíj reményében dolgozhat. De gondol valaki azokra, akik a magánszférában dolgoznak?
Egyáltalán, miért van szükség speciális nyugdíjakra? Nem az lenne a helyes, hogy mindenki az általa elvégzett munka mennyisége, minősége és szakmai felkészültsége alapján kapjon nyugdíjat? Olyant, amely legalább tisztességes megélhetést biztosít egy életnyi munka után. És nyilván, a fizetéseket is ennek az elvnek az alapján kellene megszabni. Törölni kellene a kivételezetti státust a dolgozók és a nyugdíjasok körében is. A tényezők – többek között „fizikai és szellemi kopás”, a veszélyes munkakörülmények –, melyekre hivatkozva ítélik oda a kivételezettséget, mindenkit érintenek. Ezért lenne szükség egységes elvre: fizetés és nyugdíj a szakmai felkészültség, az elvégzett munka mennyisége, minősége szerint járjon, nem lehetnek egyenlők és mindenkori egyenlőbbek.