Szemlér Ferenc: Ily álomban

2018. január 20., szombat, Irodalom

Annak jó, akit álmában ér a halál, mert
épp azt álmodja, hogy szép teli kedvvel ballag

nagy hegyi réten, hosszú füvek közt, néma magas
fenyvek tövében, hol tavalyi tűlevelek gyúlt
rozsdája teszi rőtté a talajt, tüdejébe pedig
nagy szelek áramai árasztják a tág levegőt,
ő pedig rendben végzi feladatát, s az egész föld
mintha csak vele lépdelne egyetlen ütemben,
fiatal is, tele kedvvel, kedvese ott jár
mellette, s ő tudja: néhány perc, és lehevernek
a pázsit puha gyepére, kibontja ruháját,
levonja könnyű köntösét, selyem alsó-
neműjét is, ott fekszenek immár meztelenül,
szétnyílik kedves kecses bársonyos combja, és
izgatott testük hamarost egyesül, s ő érzi,
hogy él, él, él, él, él, él, él, él, él –
annak jó, akit ily álomban ér a halál, szép
szelíden, némán, tele gyönyörű diadallal.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2018-01-20 00:00 Cikk megjelenítése: 1950 Olvasóink értékelése: 0.03 Szavazatok száma: 35

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2018-01-20: Irodalom - Fekete Vince:

Szemlér Ferenc: Válogatott versek

Ha valaki végképp eltűnni látszik a XX. századi irodalomtörténet süllyesztőjében: ő az. Olvasni ugyanis nem (nagyon) olvassák, szavalni nem szavalják, neve és életműve az irodalomtörténetek és a könyvtárak raktárai mélyén szunnyad, várva az újrafelfedezését. Ezek így nagyon kegyetlen mondatok. Amikor azonban fellapoztam a marosvásárhelyi orvos-költő barátomtól ajándékba kapott, a harmincas évek elején megjelent kötetét, az volt az érzésem, hogy méltatlanul van ott, ahol van, és hogy megérdemli, hogy újra elővegyük, kihalásszuk abból a vélt vagy valós süllyesztőből.

Következő írásunk

2018-01-20: Képzőművészet - :

Csóka Szilárd Zsolt tárlata a Lábas Házban

Elsőre tájképeket látunk. Íme, a természet látványai, sokszor idilli és mindig kissé álomszerű szűrőn át tekintve. Erős hangulatuk magával ragad – de talán inkább természeti látomások... Az ember jelenlétének nyomait tartalmazzák, egy olyan entitásét, amely nem behatolóként van jelen, hanem magától értetődően része a látványnak. Jelenléte egyszerre mutat harmóniát a környezettel, részvételt és egységet a különös térrel, ugyanakkor az antropocén kor jellegzetes disszonanciáját is hordozza. A táj hibrid, hiszen a természet lenyűgöző részletei, nagysága és végtelensége ötvöződik saját lelki és gondolati konstrukcióinkkal, tárgyformációkkal és tárgyak képeivel.