Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője köszöntőjében elmondta, Ütő Gusztáv hamarosan betölti hatvanadik évét, s ebből az alkalomból azokat a festményeit mutatják be, amelyeket Sepsiszentgyörgyön még nem állított ki. A rendhagyó tárlatot Kányádi Iréne művészettörténész, a PKE előadótanára méltatta. Mint fogalmazott, a kiállítás anyagának nagy része szervesen kötődik azokhoz a cselekményművekhez (Ütő Gusztáv cselekményművészetként nevezi meg az akcióművészetet), amelyeket a művész a világ különböző pontjain mutatott be. „Ezeknek a performance-oknak a lényegét, drámai pillanatait sűríti képbe, így a festményeknek ezáltal éppoly performatív jellegük van, akárcsak az őket megihlető cselekményműveknek.” Megjegyezte, Ütő nagyrészt önarcképeket készít, vagy családtagjait, barátait festi, így alkotásai „egy mélyen szubjektív, őszinte és közvetlen magatartás eredményévé válnak”. Emlékeztetett a festő ama hitvallására is, miszerint „a művésznek kötelessége szolgálnia azt a közösséget, amelyben él és amelyből vétetett”. Tematikájukban így megjelenik az identitáskeresés, a helyi, lokális jegyek, a transzilvanizmus gondolatköre is, illetve a székely népi vagy az erdélyi kultúrára jellemző elemek. Festményei a pillanatnak azt a feszültségét sűrítik, amelyet a művész alkotás közben átélt, ezért személyesek, őszinték, tömörek – vélekedett Kányádi Iréne. Megemlítette, arra a kérdésére, hogy mi késztette az Égi jelenések sorozatának fotózására és megfestésére, Ütő Gusztáv határozottan és ütősen válaszolt: „a felfelé nézés igénye, a magasabbrendű dimenziók kutatása, az elrugaszkodás a hétköznapitól”. Albert-Nagy Örs szaxofonos, Vitályos Lehel nagybőgős, illetve Kónya-Ütő Bence hangfoszlányokat keverő zenei performance-a után Ütő Gusztáv alkotásai kapcsán megjegyezte: csupán végrehajtónak tartja magát, képeinek igazi szerzője fent keresendő.