Istenem, hogy aláhagytuk. Labdarúgósportunk és mi, a labdarúgás barátai. Igen, labdarúgósportunk, amely nagyszerű hagyományra tekint vissza. A gyengébbek — köztük a sporttal politizálók — kedvéért mondjuk el, hogy 1905-ben már fociztak Sepsiszentgyörgyön, hogy a két világháború között rendszerint két-három csapata volt a városnak, hogy az 1946—47-es bajnokság végén két hétig — ennyi kellett a magyarellenes román sportpolitikának ahhoz, hogy kitalálja azt a ,,sakklépést", amellyel a csupa magyar játékosokból álló szentgyörgyi csapatot kisakkozza kiharcolt jogaiból (az A-osztályba jutásból) — A-osztályos csapatként emlegette mindenki e honban a Sepsiszentgyörgyi Textilt; hogy aztán évekig a B-osztály élmezőnyébe tartozott a szentgyörgyi együttes, mindegy, milyen néven (Olt, Flamura roşie...), de oda tartozott; hogy volt időszak — ,,az átkosban" —, amikor volt a városnak egy B-osztályos csapata, három C-osztályos, a megyében pedig minden városnak volt C-osztályos együttese... Ma — ezt is a gyengébbeknek (a sporttal politizálóknak) mondjuk el — egyetlen városunknak sincs C-osztályos (azaz III. ligás) csapata. Hát ide jutott (az új korszak politikai vezetése eredményeként is) a város, a megye legrégebbi, legnépszerűbb sportja! Az, amely aranykorszakában nem szorult tömeges játékosbehozatalra (mint mondjuk, ma a kézilabda, a kosárlabda, a jégkorong), hanem ellenkezőleg, Sepsiszentgyörgyről erősített Marosvásárhely, Brassó... Kovászna megye adott első osztályú játékosokat Marosvásárhelynek, az UTA-nak, Nagyváradnak, a Zsilnek, Brassónak...

Jön az ősz, jó két hét múlva indul az I. liga, aztán hétről hétre egy-egy alsóbb osztály, a II., a III., a IV. liga és végül a megyei bajnokság. Minket a III. liga érdekelt volna Zágon révén... De nincs pénz!!! S ide sok kell, mert nagyon, de nagyon kellene erősítenie a Zágoni Mikesnek, aztán hol vannak a fizetések, a kéthetenkénti kiszállások, a hazai mérkőzések költségei?... Mi tagadás, jövedelmezőbb a III. ligás hely eladása (erről mesél a fáma), mint megvédése, használása... Erre volt példa már az előző évekből...

Valamit nagyon elrontott a politika, az utóbbi évtized sportvezetése, s ebbe beleértendő a labdarúgásé is mind szövetségi, mind egyesületi szinten. Közös ,,erőfeszítéssel" sikerült elszakítaniuk a labdarúgást a potenciális támogatók táborától, de fogalmazhatunk úgy is, hogy nem sikerült megnyerniük a labdarúgásnak a szponzorokat. Hogy nem is nagyon igyekeztek? Hát ez az!

De egyáltalán megnyerhették volna a szponzorokat olyan ,,könnyű súlyú" vagy egyszemélyes vezetőkkel, mint akikkel az utóbbi egy, másfél évtized alatt csapataink (tisztelet a kivételeknek, mert azért vannak) egyesületeink éltek, olyan ,,képzetlen" szakemberekkel, akik jobb helyeken nem is ülhettek volna az edzői kispadra? Aligha. Legyen világos mindenki előtt: komolytalan, háttér nélküli sportvállalkozásba komoly összeget senki sem fektet.

Na persze, ezt már régen tudnia kellett volna a politikának, a sportvezetésnek, s kezébe kellett volna vennie a sportélet irányítását, a sport és a gazdasági élet közötti kapcsolat kiépítését, ápolását. Nem tette. S most isszuk ennek a levét. A megye labdarúgása falura költözött — ez nem is volna rossz, ha... Na de látjuk Zágon esetéből, hogy végül is nem siker ez a ,,kiköltözés". Nem is lehet azzal a munkával, ami a falusi csapatoknál zajlik. Heti egy-két edzéssel, a játékosok szigorú amatőr státusával csak játszadozni lehet egy bajnokságban, igazán játszani nem. (áros)