Magyari Lajos költőre, közíróra, politikusra emlékeztek Kovásznán a magyar kultúra napja alkalmával. Az esemény a városi művelődési ház Ignácz Rózsa Termében zajlott a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szervezésében. Meghívottként jelen volt Czegő Zoltán költő, író és Szabó Zsolt irodalomtörténész. Közreműködött a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada, a társulat ez alkalommal Magyari Lajos Kőrösi Csoma Sándor naplója című elégiáját jelenítette meg, Molnár János tanár irányításával.
Az est házigazdája, Gödriné Molnár Márta ny. tanárnő köszöntötte elsőként a termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot.
Czegő Zoltán a magyar kultúra napjának méltatásával nyitotta beszédét. A magyar kultúrát nem lehet befogni fényévekkel sem, csak lélekkel. „A nemzet kultúráját, sorsát ugyanazzal a lélekkel lehet felmérni. A magyar kultúra itt van a teremben, a színpadon, elkísér a kommandói erdőbe, a templomba, mindenhová, ahová az élet és a sors vezet” – fogalmazta meg. Ha van négy dimenzió, Magyari Lajos valahol boldog lehet, hogy a magyar kultúra napja alkalmával róla emlékezünk – mondotta majd, a költő emberi arcát is felvillantva. 50 évvel ezelőtt, az akkori Megyei Tükör napilap focicsapatával – a keretben öt költő játszott – Kovásznán játszottak mérkőzést, Magyari a kaput védte, adott pillanatban az ellenfél lerúgta, mire a nézők közül bekiabáltak: ne bántsátok a költőt! – idézte fel az epizódot.
Életútjáról szólva elmondta, egyetemista korában kezdett el írni két és fél esztendővel korábban bekövetkezett eltávozásáig, de üzenete ma is itt van. Czegő az író politikai szerepvállalására is kitért (Magyari 1992 és 1996 között az RMDSZ szenátora volt – szerk. megj.), szenátori életéből is idézett. A parlamentben egy október hatodikán elmondta három mondatban a magyar nép gyásznapjának, az aradi tizenhármak kivégzésének jelentőségét. Aztán arra kérte a teremben lévőket, egy percnyi néma csenddel emlékezzenek. Mindenki felállt, a legnagyobb nacionalisták is. Igaz, amikor megértették, miről is volt szó, kitört a botrány – elevenítette fel. Írni nem elég, merni is kell, ez mindig így van – vonta le a következtetést Czegő Zoltán. Magyari Lajost erkölcs- és közösségközpontú elkötelezettség jellemezte emberként, újságíróként, költőként is.
Szabó Zsolt Magyari újságírói tevékenységéről beszélt. Véleményformáló írásai Kossuth Lajos Pesti Hírlapban megjelent vezércikkeivel egyenértékűek. A mai korszakban a műfaj legtisztább képviselője volt, hagyományos eszközökkel világított rá a napi problémákra. A megmaradásért vívott küzdelem naplóbejegyzései ezek az írások – méltatta Magyari újságírói munkásságát. Ha tehetik, vegyék újra kézbe a Háromszéket vagy a Kolozsvári Művelődési Egyesület kiadásában megjelent kötetet, amelyben az 1989. december 26. és 1990. december 28. közötti időszak „termését”, akkor írt vezércikkeit foglalták össze – ajánlotta Szabó: „Itt az írás, forgassátok”.
