És megragadta az a furcsa, kissé ijesztő világ, a lepusztult Moszkva és Szentpétervár (akkor még Leningrád) csodálatos belvárosának kontrasztja, a kirgiz dalnokok ősi énekei. De akkor még nem tervezte az orosz költő életre hívását. Később KAF egy verse alá azt írta: Vaszilij Bogdanovnak. Ekkor elgondolkodott. Mert már nagyon foglalkoztatta, hogy megírja egy, a 20. század diktatúrájában élt költő sorsát, és ez az alakmás megfelelőnek bizonyult terve kivitelezéséhez. Hát elkezdte felépíteni és megírni Vaszilij Bogdanov életét, biografikus költészetet alkotva, azaz a versekből kiolvasható az orosz költő élete. Mikor azonban hozzáfogott ennek az „életműnek” a megírásához, még maga sem gondolta, hogy ekkorára dagad. Mert nemcsak Bogdanov-versek születtek az elmúlt tizenkét év során, hanem történetek is, Bogdanov sorsa összefonódott Fernando Pessoa egyik heteronímja, Ricardo Reis életével, és csak nőtt az életmű – mígnem a most bemutatott három kötettel (Arcok a forradalmi menetoszlopból, Ricardo Reis Szibériában, A vörös pók hálójában) le nem zárult. Bogdán László szerint azért, mert egyre inkább sodorja, kapja be a maga keltette örvény, érzi, ha nem hagyja abba, úgy jár, mint a Drakula-történetek írásakor: végül úgy érezte, a vámpír ott áll a háta mögött.
Hát ilyesmikről mesélt Bogdán László csütörtök este az Árkosi Művelődési Központban tartott könyvbemutatón, amelyre igencsak kevesen voltak kíváncsiak – a házigazda Kopacz Attila keserűen meg is jegyezte: úgy látszik, a magyar kultúrával mindenki jóllakott a héten. De mert kommentár nem fér bele a tudósításba, maradjunk annyival: Bogdán László nem szándékszik több Bogdanov-verset írni, de a költő életrajzát még összeállítaná. Talán annak bemutatásakor többen tisztelik meg az egyik legnagyobb kortárs erdélyi írót jelenlétükkel.