Tűzvédelmi szempontból biztos, felszerelés tekintetében rendezett, játékbiztos állapotban a bábstúdió – összegzett lapunk érdeklődésére Péter Orsolya, aki örömmel nyugtázta: végre játszhatnak, próbálhatnak. Sepsiszentgyörgy bábtársulatának művészeti vezetője kifejtette, a korábbi, „otthontalan” időszakot főként sepsiszentgyörgyi közönségük sínylette meg.
Most arra összpontosítanak, hogy visszaszoktassák a szentgyörgyieket, családokat, csoportokat, akik szerettek és szoktak bábszínházba járni – szögezte le.
Az előző időszakban sikerült gyümölcsöző együttműködést kiépíteni az egyik legnevesebb Kárpát-medencei társulattal, a pécsi MárkusZínházzal, melynek Blattner Géza-díjas művészei, Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor már az előző év végén bekapcsolódtak az alkotómunkába. Ennek gyümölcsét mutatják be vasárnap, február 4-én 18 órától a Cimborák bábstúdiójában. Ajánlójuk szerint „a népmesei világ e bábjátékban árnyjátéktechnikával és élő játékkal elevenedik meg a nézők szeme láttára”. Péter Orsolya úgy véli, nagyon sok tekintetben mérföldkőnek számít a bábszínház történetében ez a közös munka, hiszen ilyen jellegű partnerségre, külsős rendezők bevonására mindeddig nem volt példa. Megjegyezte, bábosaik nagyon sok új technikát tanultak, miközben intenzív műhelymunka folyt Pécsen és Sepsiszentgyörgyön egyaránt.
Az előadást rendező Vajda Zsuzsanna lapunknak elmondta, izgalommal, várakozással jöttek a Cimborákhoz, s bár másfél évtizede nem rendeznek más bábtársulatoknak, nem bánták meg, hogy végül elfogadták a sepsiszentgyörgyi felkérést. Az együttműködés a Cimborákat korábban vezető Nagy Kopeczky Kálmánra való emlékezés, az iránta érzett szeretet és tisztelet jegyében valósult meg, de igen nagy szerepe volt ebben a társulat jelenlegi művészeti vezetőjének is. Vajda Zsuzsa elismeréssel szólt a társulat egészéről, mint fogalmazott, mindenki tettre kész, együtt készítették a bábokat is, miközben nagyon koncentrált munka, és jó közösségi lét alakult ki. Az előadás kapcsán úgy fogalmazott: „ez egy különös mese, a lélek halhatatlanságáról szól, s így idősödve, az ember elér egy olyan korba, amikor már egyre gyakrabban jut az eszébe az élet végessége”. Odahaza sokat foglalkoztak árnyjátékkal, így ezt a képi világot ebben a mesében tapasztalataikból meg tudják valósítani. A kisiskolás kortól ajánlott produkció témája kapcsán kifejtette, szeretik azt a közönséget, amikor szülő a gyermekkel látogat a bábszínházba, hiszen több síkon próbálnak információkat átadni, élményeket nyújtani. Vajda Zsuzsanna úgy véli, több szempontból is lényeges, hogy együtt legyen több nemzedék, hiszen egy bábelőadás is megidézhet olyan érzéseket, amelyeket teljesen másként él meg a gyerek, ha vele van a biztonságot jelentő szülő is.

Egy kicsi királyfi a hosszú vándorlásai után szomorúan tér vissza apja birodalmába, mert nem találta meg azt, amire igazán vágyik. Elszántan kel újra útra, hogy addig haza se térjen, amíg meg nem találta azt a birodalmat, ahol a Halálnak nincs hatalma. Vándorútja során találkozik a Saskirállyal, a Kopasz királlyal és a Kék ország úrnőjével, akik varázserejű ajándékokkal segítenek neki eljutni a Halhatatlanság királynőjéhez.