Farcádi Botond
Aggasztó jelenségre hívja fel a figyelmet tegnapi számában a Ziarul financiar gazdasági szaklap elemzése: Románia nemcsak hogy maradéktalanul feléli az európai viszonylatban is kiemelkedőnek számító gazdasági növekedésből származó jövedelmét, de ez lényegében nem is elég az állam működéséhez, és a bérek, a nyugdíjak kifizetésére az ország hosszú lejáratú kölcsönökhöz folyamodik. Csak a múlt pénteken, egy nap alatt kétmilliárd euró hitelt vett föl az ország a nemzetközi pénzpiacokról, ebből 750 milliót 12 év alatt, 1,25 milliárd eurót – plusz a kamatot – pedig 20 év alatt kell majd törlesztenie Romániának. Pontosabban nekünk: dolgozó, adóinkat tisztességesen befizető polgároknak.
A hír hallatán persze nem lenne szabad kétségbeesnünk – jól bevett gyakorlat, hogy az államok hitelhez folyamodnak, aligha létezik a világon ország, amelynek ne lenne adóssága, így működik manapság a világ, a piacgazdaság szerves része a kölcsön intézménye. Amiért viszont már igenis aggódhatunk, hogy miközben ezekből az összegekből más államok különféle beruházásokat, fejlesztéseket valósítanak meg, nálunk a folyó kiadásokra, az állami fizetések és a nyugdíjak fedezésére megy el a sok pénz.
Nem az a baj tehát, hogy hitelhez folyamodik a kormány – az a gond, hogy mindebből semmit sem látunk majd. Nem épülnek autópályák, de még a meglévő úthálózat megfelelő karbantartása is túl sokszor jelent legyőzhetetlen akadályt az illetékeseknek, semmilyen nagyszabású infrastrukturális befektetés nem zajlik, rohad a vasúti hálózat, a kórházak fejlesztése, újak építése továbbra is csak szép, de papíron maradt fejezete az oly sokat dicsért kormányprogramnak, mi több, a bukaresti hatalom még az önkormányzatoktól is jelentős összeget vesz el, a helyi jellegű beruházásokat is ellehetetlenítve. És sorolhatnánk tovább, mi mindenre nem futja még a hitelként fölvett eurómilliárdokból: például az állam működésének korszerűsítésére, a digitalizációra, a bürokrácia csökkentésére – minálunk még mindig megszokott látványnak számít, ha hatalmas sorok kígyóznak különféle intézmények előtt, hogy az állampolgárok befizethessék az adókat, illetékeket, mifelénk még mindig öt-hat különböző hivatalt kell felkeresni egy-egy engedély kiváltásáért.
Mindez pedig óhatatlanul kihat a magánszférára is, hiszen a megfelelő infrastruktúra hiánya például visszaveti a külföldi befektetéseket, de ugyanolyan elrettentő lehet a bürokrácia, a múlt században leragadt államapparátus is, így lassan elapadhat majd az a csap – a magánszféra által befizetett adók –, amelyből a kormány fedezni akarja az állam működéséhez szükséges kiadásokat.
A kölcsönből pedig nem marad más, csak a jólét röpke és hamis illúziója – az elszabaduló infláció, a kamatok hirtelen és meredek növekedése nagyjából el is vitte a kevéske pluszjövedelmet –, no meg az adósság terhe. Melyet alighanem évtizedekig nyögünk majd.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
