A Liviu Dragnea SZDP-elnök által ritka értékes szakembernek nevezett miniszterelnöki tanácsadó – akiről cifra dolgok derültek ki: álfal mögött rejtegetett értékes festmények és aranyrudak, temetőben átvett pénzes szatyrok, illetve ivóvízdrágítással való fenyegetőzés a szociáldemokrata „családot” elhagyó választók felé – törvényszegései éppen 12 évre elegendőek, de ilyen esetekben összevonják a büntetést. És bár a fellebbvitel során még ebből is lefaraghatnak – nem hiába sürgeti a hatalom a büntető törvénykönyv módosítását –, két másik eljárás is folyamatban van ellene, az egyikben már vádat is emeltek.
Mindegyik korrupciós ügy, ám minket most a legkevésbé az érdekel, hogy mennyi illetéktelen hasznot zsebelt be néhány állami szerződés megcsapolásából. Még csak nem is az, hogy a legnagyobb és leghosszabb ideje uralgó román párt miképpen tarthat az első vonalában ilyen embereket, mint Vâlcov és a választási csalásért már véglegesen is elítélt Dragnea, akik ráadásul más pártokból igazoltak át az SZDP-hez. A fő kérdés az, hogy miért nincs ebben a hosszú kormányzási tapasztalattal rendelkező csapatban egyetlenegy szakmájához értő közgazdász, aki a közpénzből meggazdagodott szürke eminenciás agyából kipattant őrültségek gyakorlatba ültetését megakadályozná. Most már Dolj megye községi takarítónői is látják, hogy a dübörgő gazdaság csak nagyobb nyomort hozott, és a melléfogás beismerése azon igyekezet is, amivel foltozni próbálják a minden előzetes tanulmány nélkül újraszabott bérrendszert. Ezt is milyen rosszul, hiszen alkotmányt sérthet az a rendelkezés, hogy a részmunkaidős alkalmazottak (teljes értékű!) társadalombiztosítását a munkaadó egészítse ki. A magánszektor, a kis- és középvállalkozások jelentős hányada várhatóan belebukik abba, hogy a fedezet nélküli minimálbér-emelések után az el nem végzett munkáért (a félnormás alkalmazott négyórás munkaidején felüli négy óráért) is járulékokat utaljon át az államnak. Valószínűleg ezt sem gondolták végig, ahogy eddig még semmit.
A Dragnea-kormányok egyre inkább úgy festenek, mintha fogalmuk sem lenne arról, hogy mit művelnek vagy egyáltalán mit akarnak és hova tartanak. Van néhány miniszter, aki a törvények kijátszásához ért, néhány se hús, se hal tárcavezető, a többség és maga a harmadik kormányfő, Viorica Dăncilă azonban csak sodródik, megy, amerre mondják, vakon és süketen az általuk okozott káoszban. Ami minden lépésüknél csak sűrűbb lesz. És puskaporosabb.