1. Nincs megszervezve a városban az állandó ügyelet, ahol az egyszerűbb esetek kiszűrődhetnének, így jobban tudnánk haladni a súlyosabb betegekkel.
2. Egyetlen orvosunk van a Kovászna megyei mentőállomáson – ha nincs szolgálatban, akkor Brassóból kell orvosos mentőt igényelnünk.
3. A folyamatosan részegen behozott „pácienseink” nagyon zavarnak a munkánkban.
4. Sokszor küldenek a baró­ti, kézdivásárhelyi és kovásznai kórházból olyan eseteket, melyek ott is megoldhatók lennének.
5. Gyakran előfordul, hogy az idős betegeket a hozzátartozóik itt felejtik, illetve 3–4 órára behozzák, hogy idegenek között múljon ki. Milyen szomorú, amikor a szülővel nem törődik a gyermeke.
6. Szaporodik a családi agresszió, súlyosan bántalmazott feleségeket hoz be a mentő.
7. Egyre több az alkoholista fiatal és drogfogyasztás is előfordul. Nagyon szomorú!
8. Egyre több az olyan „túlképzett” anyuka, aki visszautasítja a gyermeke kötelező védőoltását, és ilyenformán veszélyhelyzetbe hozza a saját gyermekét. Gondolok a diftériára, tetánuszra, gyermekbénulásra vagy kanyaróra. Az ilyen szülő felelőtlen, mert bármikor lehet ilyen típusú járvány.
9. Egyre fiatalabb korban jelentkezik az infarktus, agyvérzés, hirtelen halál!
Nincs idejében kiszűrve egy sor betegség. Nincs orvosuk a bölcsődéknek, napköziknek, sőt az iskoláknak sem mindig. Hogy lehet ezt megengedni, amikor a közösséget orvos kell hogy felügyelje?
S még valami. Sajnos, egyre kevesebben vagyunk, akik még bírjuk ezt a nagy volumenű munkát. Nem jönnek fiatal orvosok a sürgősségre. Sokszor elégedetlenkednek az emberek, de azt szoktam mondani, hogy annak örüljenek, amíg vagyunk még.
Ez a helyzet egyre rosszabb lesz...
 

Dr. Gáll Anna