Kallós Zoltán végső búcsúztatása szombaton 13 órától lesz a református egyház szertartása szerint a válaszúti Kallós Kúrián, majd ezt követően a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Pénteken virrasztást tartanak Válaszúton. Budapesten pénteken 21 órától a Fonóban tartanak virrasztást mindazokkal, akik tisztelték Kallós Zoltán munkásságát és szerették emberségét. Kérik a résztvevőket, hogy a virágra szánt összeggel a válaszúti templom felújítását támogassák, az adományokat a Fonóban aznap este lehet leadni az erre kijelölt gyűjtőládákban. A virrasztás miatt a péntek esti rövidített koncertek 21 óráig tartanak.
Áder: megbecsüléssel őrizzük emlékét
Nemzetünk szeretettel és megbecsüléssel őrzi meg Kallós Zoltán emlékét – írta Áder János államfő részvétnyilvánító levelében az erdélyi néprajzkutatóra emlékezve tegnap. „Egy nemzet lelkiségét leginkább a népzene, a néptánc és a néprajz mutatja meg. Régi századok örökségét – az élet rendje szerint – sajátjaként éli meg és formálja minden szerencsés nemzedék” – írta az államfő, rámutatva: ehhez nyújtott pótolhatatlan segítséget a Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas népzenegyűjtő és iskolaalapító.
A köztársasági elnök Kallós Zoltánt elhivatott néprajzosként jellemezte, aki Erdély és Moldva földjét bejárva népénekek, tánclépések, kották bőséges tárházát gyűjtötte össze és mentette át a 21. század magyarságának. Moldvában csángó fiatalokat tanított anyanyelvükre, szülőfalujában, Válaszúton a környékbeli szórványban élő gyermekek számára alapított magyar iskolát – sorolta Kallós Zoltán érdemeit az államfő. Emlékeztetett arra is: néprajzi gyűjteményében varrottasok és népviseletek páratlanul gazdag anyagát állította ki, az erdélyi táncházmozgalom szervezőjeként és a válaszúti táborokban fiatalok sokaságának tette meghatározó élménnyé a magyar néptáncot. „Lélekemelő élmény volt, amikor Válaszúton négy évvel ezelőtt meglátogathattam őt, és lelkes beszámolóival, jövőt tervező elképzeléseivel vezetett be a válaszúti központ értékmentő életébe” – idézte fel személyes élményét Áder János.
Vigasztalt, erőt és hitet adott
Nem lehet felmérni és elmondani szavakban, mi mindent köszönhetünk neki, nélküle nem lenne a térképen Magyarország népzenéje – emlékezett Kallós Zoltán néprajztudósra Sebestyén Márta. A Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész az MTI-nek tegnap kiemelte: szükséges, hogy akik még itt maradtak, olyan méltón tudják folytatni, feldolgozni, valamint élni az ő örökségével, ahogyan várná. „Továbbra is rajtunk tartja azokat a jellegzetesen szúrós, de nagyon szeretetteljes, nagy, fekete szemeit” – fogalmazott.
„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk” – idézte Kallós Zoltán szavait, hozzátéve: ez öt földrész magyarságára vonatkozik, és kötelességünk, hogy ezzel éljünk, hogy a maga területén mindenki a hozzá legméltóbban folytassa munkáját. Amit Kallós Zoltán véghezvitt, az páratlan, sok emberéletre való. Éjjelét-nappalát ez tette ki, rengeteg embernek segített, mérce volt és tekintély – jellemezte a néprajztudóst Sebestyén Márta.
Felidézte, hogy nyáron találkoztak utoljára, s már akkor is úgy érezte, ez volt a búcsú. „A mindig viccelődő, csipkelődő Zoli bácsi nagyon szomorúan maga elé nézett, mint az idős sas egy szirt fokán, aki tudja, hogy vége vagy egy idős sziú indián, aki leszámol az élettel” – fogalmazott. Az előadóművész döbbenetesnek nevezte, hogy a szomorú hír előtti estén egy jótékonysági koncerten énekelt a Mátyás-templomban, ahol a záróénekként elhangzó moldvai csángó dal olyan, mint egy elszámolás, s mintha neki szólt volna, tőle búcsúzott volna. Elmondta, hogy Kallós Zoltán vigasztalt, erőt és hitet adott, ha kellett, s számára a halála olyan, mintha egy édesapát veszített volna el.