– Hogyan fér meg önben egymás mellett a fizikát mindenkivel megszerettetni igyekvő, illetve a magas elméleti tudást igénylő tantárgyolimpiára való felkészítést is fontosnak tartó tanár?
– Magam is folyamatosan vívódom ezen. Azt vallom, a fizikát azért kell szeretni, mert képes megteremteni az emberben a természet, a világ működésének alapjait. Ezért aztán ezt semmilyen körülmények között nem hanyagolom el. Csakhogy napjaink információs társadalma, a műszaki bumm alapjaiban változtatja meg a gyerekek viszonyulását: nem azért nem szeretik a fizikát, mert esetleg feladatot kell benne megoldani, hanem mert türelmetlenek, megszokták, hogy egyetlen gomb lenyomásával máris megkapják a választ. Márpedig a világ megismerése türelmet, odafigyelést igényel, és bizony nagyon hosszú és nehéz folyamat, míg eljutunk odáig, hogy a gyerek megértse: a masina ettől függetlenül is működik, neki viszont ebben a rendszerben kell élnie. Akikkel túljutunk ezen a fázison, azokkal kezdődhet a feladatmegoldás, ami már a fizikának egy másik szintje. A tantárgyolimpia iszonyúan magas követelményeket támaszt, ám aki képes ott helytállni, egyetlen feladat megoldásával tíz további, talán fel sem tett kérdésre is képes válaszolni. Ebből a szempontból nézve roppant hasznos.
– Mi érdekli a mai gyere­keket?
– Akár egyetlen gimnáziumi ciklussal korábbi állapotokhoz képest is sokat változott a világ. Korábban sokkal több, alapvető műszaki jártassággal rendelkező gyermek érkezett a középiskolába. Ma már előbb a talicska mibenlétét kell megmagyaráznom, mielőtt talicskás példával élnék. De akkor is bajba kerültem, amikor az emelő elvét a konyhai diótörő segítségével próbáltam bemutatni. Alig akadt valaki, aki otthon látott már ilyet.
– Diákjai többsége mégis a legvártabb órák közé sorolja az önnel való találkozást. Hogyan sikerül vonzóvá tennie a fizikaórát? Saját találmány, vagy korábbi mintákat alkalmaz?
– Huszonöt évvel ezelőtt valószínűleg a tananyagot és a tankönyvet engedelmesen követő tanárral beszélgetett volna. Amúgy a kizárólag az előírt tananyag, a tankönyvek felől nézve valamennyi tantárgy egyformán pocsék tud lenni. Ha viszont onnan közelítünk, hogy mit lehetne azzal a tantárggyal kezdeni, máris működhetnek a dolgok. A gyerek folyamatosan találkozik a fizika eredményeivel, azzal, hogy miképpen működik a világ. Ha nem segítünk a megértésében, fölösleges az egész.
– Hogyan kezdi a riadt kilencedikesek fizikaoktatását?
– Amíg mechanikával kezdtünk, mindig a sportból vettem a példákat. Nem csak szerencse kérdése, szoktam mondani, hogy 18 méteres szabadrúgásból a bal felső sarokba tudjuk-e küldeni a labdát. A labda útvonalának megtervezésénél a távolság, a szög, a lábfej feszessége, a külső vagy belső ív megtervezése kőkemény fizika. Hasonlóan jó példa a sílesiklás, ahol a kanyarok íve, a léctartás szöge mind-mind fizikai törvények szemléltetőeszköze. Nem beszélve a szerintem igen magas intelligenciaszintet igénylő sportágról, a snookerről, ahol a sikerhez komoly ütközésimpulzus-fizikát kell tudni.
– A lányok is vevők a futballra? Vagy nekik nőiesebb sportági példákat tartogat?
– Néha náluk is bejön, de ha nem, veszem a teniszt vagy a ritmikus sportgimnasztikát. Utóbbinál a kecsesség mellett a buzogány vagy szalag útját nagyon pontosan meg kell tervezni, hogy a szer épp oda hulljon vissza, ahová kell. De ha kell, a műkörömépítést is előveszem, megbeszéljük, milyen célja van annak, hogy a szárítóban tartják a kezüket, de azt is, hogy kozmetikumok vásárlása esetén milyen összetevőkre kell figyelni – lásd anyagismeret –, vagy hogy miért hosszában, miért nem keresztben nyúlnak vagy szakadnak a ruhák.
– Egy új középiskolás osztálynál azonnal képes felmérni, milyen viszonyban voltak a diákok a fizikával a megelőző három évben?
– Az ötödik órára általában világossá válik számomra, milyen hangulatban töltötték a korábbi évek fizikaóráit a diákok: oldottak-e feladatokat, végeztek-e méréseket, házi megfigyeléseket? A feladatmegoldásbeli hiányosságok egy hónapon belül derülnek ki, amikor már mi is elkezdünk feladatokat oldogatni. Nagyon szeretek úgynevezett közepes vagy gyengébb képességű gyerekekkel dolgozni, mert nekik ugyan az elmélet nehezebben megy, de mindenféle szerkezet megépítésében szívesen részt vesznek. És ha már kettőt-hármat összeraktunk, arra is rá lehet venni őket, hogy megnézzük, miért is raktuk össze.
– Diákjai szerint lenyűgöző, mennyire tisztában van mindennel, ami a világban történik...
– Természetesen azzal is igyekszem megragadni a diákjaimat, hogy mindenhez hozzá tudok szólni, hogy naprakész vagyok a történésekkel. Egyrészt tudatosan készülök erre, ugyanakkor úgy működtetem az agyam, hogy szükség esetén akár tíz fiókot is ki tudjak húzni benne, és mindegyikbe beletegyek valamit. Ha déli egy óra körül az osztályban elkezdődik a horkolás, igyekszem olyan személyre szabott kérdést, témát bedobni, amelyről korábban azt tapasztaltam, hogy felcsillannak tőle a szemek.
– Mi van, ha valamire nincs azonnali válasza?
– Azt azonnal be kell vallani, rögtön hozzátéve, hogy utánanézek. Még ennél is fontosabb, hogy be is tartsam az ígéretemet. A tanulóim tudják, hogy legkésőbb a következő órára hozom a választ, de olyan eset is bőven akad, hogy már a következő szünetben megbeszéljük a levegőben maradt témát.
– Melyek voltak a fizika slágertémái huszonkét évvel ezelőtt, és mit kérdeznek a mai diákok?
– Első tanáréveimben, ’88-–89-ben a magnó működése volt a roppant aktuális téma, illetve az autók körül forogtak a nagy kérdések. Ma osztályfüggő a helyzet. A sportosabb osztályokban nyilván a sporttémák az elsődlegesek, főleg a bátrabb fiúk kérdeznek rá, hogy az ilyen-olyan mozdulatok, megvalósítások milyen fizikai elv alapján mennek végbe. A többi osztályban talán az univerzum nagy kérdései jönnek leginkább elő, a keletkezéstől a robbanásokig, amelyekről a tévéből, internetről csak felületes információk jutnak el a diákokhoz. Meg szoktuk beszélni az ismeretterjesztő csatornákon szerzett filmélményeket is, elemezgetjük, mi hogyan és miért történt, hogy helyükre kerülhessenek az esetlegesen elcsúszott, félreértett információk is.
– Ön kezdeményez, vagy inkább kérdésekre válaszol?
– Meg szoktam kérdezni, értesültek-e erről vagy arról a témáról. Közkedvelt a legújabb műszaki fejlesztések kérdése, de nem csak hüledezés szintjén. Olyan feladatokat adok, hogy védjék meg, illetve „adják el” például a legújabb okoshűtőt, érveljenek, hogy miért volt szükség a legújabb fejlesztésre, illetve milyen irányba fejlesztenék ők tovább.
– Milyen viszonyban van a kitüntetésekkel? Például a Mentor-díjjal?
– Örültem neki, elsősorban azért, mert egykori tanítványaim részéről indult a kezdeményezés, ők gyűjtötték össze a támogató aláírásokat, terjesztették elő a jelölésemet. Ők keresték meg azokat a kollégákat is, akik szakmai véleményt fogalmaztak meg, közülük nem egy egészen megtisztelő volt. De hát most a fizikaolimpiára való felkészülés sokkal fontosabb, valamint a CanSat-verseny, amelyben kilencedikes diákokból álló csapatunkkal bejutottunk az országos döntőbe. Nagy elégtétel lenne, ha újra kijutnánk a nemzetközi döntőre.
– Pályája során akadt olyan évfolyam, amelyet négy év után hiányérzettel bocsátott el?
– Sokszor felbukkan az érzés, hogy ezt-azt talán még jó néven vettek volna, ám valahogy nem fért bele az időbe. Sajnos, a végzősök többsége, ha tetszik, ha nem, a második félévtől skatulyában kezd gondolkodni. De azokkal sincs semmi bajom, akiknek a továbbiakban elvileg már nem kell a fizika. A bölcsészetre készülőknek például azt mondom, hozzanak nekem tíz verset, amelyekben közösen megtaláljuk a fizikát, elsősorban a relativitáselméletet.
– Erre is van példája?
– Hogyne: Kányádi Sándortól az Űrsorompó. De József Attila esetében talán még könnyebb a választás, ő szegedi egyetemi éveiben fizikát is tanult, főleg a prózai írásaiban sok fizikai elem jelenik meg. A diákok többsége szereti ezeket a feladatokat, holott a relativitáselméletet eleve úgy táplálják az agyukba, mint valami nehéz, érthetetlen dolgot. Pedig itt van körülöttünk.

PETŐ MÁRIA
Baróton született 1964-ben. Középiskolai tanulmányait a baróti szakközépiskolában végezte, 1986-ban diplomázott a Temesvári Tudományegyetem fizika karán, doktori fokozatát a budapesti ELTE-en szerezte 2017-ben. Tanári pályáját a csíkszentsimoni iskolában kezdte, 1990 januárjától a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium fizikatanára, 2003–2011 között a Református Kollégium megbízott igazgatója és fizikatanára volt. Az országos érettségi bizottság fizikatétel-fordító tanára. Több szakmai szervezet és testület tagja, folyamatosan tart előadásokat különböző konferenciákon, tanári műhelymunkákon. A 2012-es, diákoknak szervezett CanSat12 ESA-NAROM nemzetközi „űrkutatási” verseny norvégiai világdöntőjébe az általa irányított csapat első romániai formációként jutott el. Több tanítványa szerzett díjakat különböző tantárgyversenyeken. Díjak, kitüntetések: Csutak Vilmos Tehetséggondozói Díj – Székelyföldi Tehetségtanács (2015), Mol Mentor-díj (2017).