A boldog békeidőkben – a századforduló körüli évtizedekben – a tenisz mellett a korcsolyázás volt a legdivatosabb testedzés. 1879. november 16-án a város első sportegyesületeként korcsolyaegylet alakul báró Apor Gábor alispán elnökletével. A Székely Nemzet újságírója azonnal felkarolja e sportág gyakorlását, mert a „korcsolya rendkívül egészséges sportjához van vizünk…”. Itt jegyzem meg, hogy évtizedeken át a szentgyörgyi gyermekek mindenkori fő korcsolyázóhelye a városon átfolyó Debren patak gyakran beszakadó jege, a bátrabbak részére a téli nagy hidegekben az Olt folyó jégpáncélja volt.
1880-ban a Bogdán testvérek kertjében, 1881-ben a Benkő-kertben, 1883-ban a Libóc utcában Nagy Gergely telkén (a mai postával szemközti részen), 1891-ben a polgári leányiskola (a Gyárfás Jenő Képtár) udvarán, 1896-ban, 1908-ban, majd 1913-ban Kamenyitzky Etelka (írói nevén Ádám Éva), dr. Fogolyán Kristóf és báró Szentkereszty Béla támogatásával a méntelep (a katolikus templommal szembeni épületek) udvarán alakítanak ki pályát. Az egylet támogatás hiányában többször felbomlik (többek között 1898-ban, 1901-ben és 1911-ben, majd később újraalakul), ennek ellenére majdnem évente megrendezik hagyományossá vált báljukat. A város díszterme adott helyet annak az 1884. évi bálnak, amelynek díszlete Gyárfás Jenő 4 × 2 méteres szénrajza volt. Romantikus téli tájképet ábrázolt: kopasz fák közt egy romszerű építmény közelében létesített jégpályán nők és férfiak humoros alakzatokat képezve korcsolyáznak.
1899-ben a szövőgyár mögött, a raktárépületek közelében öntöttek pályát, amelynek részletes bemutatását a Székely Nemzet november 15-ei számában olvashatjuk: új korcsolyapályát kapott a város „az Alsó Sétatér végén, a szövőgyár telkén a vízvezeték felhasználásával 3600 négyzetméter területen. A pálya szélén bármely városnak díszére váló csinos pavilont emeltek kényelmes, világos, jól fűthető szobákkal”. Esti világítás mellett is lehetett korcsolyázni, és karácsony első napján sikeres jégünnepélyen vehettek részt a jelenlevők. A korcsolyapálya pavilonja képeslapon maradt ránk. (1. kép) 1902-ig hódolhattak itt a korcsolyázás szenvedélyének városunk lakói, ugyanis miután a gyár Klinger Henrik tulajdonába került, többé nem adott helyet korcsolyapályának. Írott források szerint a következő évtizedekben a polgári fiúiskola (ma tüdőbeteg-gondozó) kertjében, a mai Kós Károly Líceum telkén lehetett korcsolyázni, 1936 decemberében pedig a Tenis Club készített pályát az akkori Nicolae Iorga (ma Gödri Ferenc) utcai Fogolyán-telken. Itt készült az 1930-as években az a felvétel, amelynek hátterében a Székely Mikó Kollégiumot, a tanári lakást, valamint a Tankó Szállót és vendéglőjét látjuk. (2. kép) Később a vágóhíd melletti réten s a Munkás Testedző Egylet pályáján (a mai zöldségpiac) is öntöttek jeget, sőt, az 1950-es évek elején, mikor városunknak a nemzeti jégkorongbajnokságban részt vevő csapata is volt, itt létesítették a hokipályát. Fényképünk e csapat tagjait örökítette meg az MTE pályáján. Álló sor: Székely Albert, Bálint Gábor, Stefán László, Karácsony György, Pataki Béla, Földes Ferenc, Földes László, a guggoló sorban jobbról Rácz József. (3. kép)
Két évtized múltán hívja fel újra magára a figyelmet a jégkorong. 1974 októberében Köcher János, a bútorgyár mérnöke megalakította a Sepsiszentgyörgyi Egyesülés csapatát, amely már létrejöttének második évében megnyerte a B-osztályos bajnokságot, s 1978-ban ISAMA (a volt sepsiszentgyörgyi gépgyár) néven az országos bajnokság negyedik helyét szerezte meg. (4. kép) Olyan korongozók fémjelezték a csapatot, mint Fogarasi Zoltán, Bogyán János vagy Dragomir György. 1980-ban a mai „orosz piac” helyén szabadtéri műjégpályával gazdagodott a város, amelyet fedél alá terveztek hozni, ez sajnos elmaradt, aminek következtében lassan annyira leépült a pálya s vele a város jégkorongsportja, hogy 2003-ban a csapatot is felszámolták.
A műjégpálya létesítésével a versenykorcsolyázás is meghonosodott. Okos András többszörös országos bajnok 1983-ban gyorskorcsolya-szakosztályt létesített az ISAMA színeiben, s már a következő évben három sportolójával – Jenei Dezső, Erdélyi András, Lakatos Béla – megkezdte az éremgyűjtést az országos bajnokságokon. A műjégpálya felszámolódásával e sportágban is megszűntek az edzési lehetőségek, így lassan a versenykorcsolyázás gyakorlata is elsorvadt.
Harminc év után tehát itt az alkalom, hogy ha gyerekeink egy része nem is jut majd el a versenysportig, de a korcsolyasportot megszeretve, gyakorolva azt, küzdő-, egymásra figyelési képességet, közös cselekvést tanulva testben és lélekben gyarapodjanak. Ehhez kívánunk sok sikert.