Mózes László
Épkézláb székelyföldi atyafi nem botránkozik meg azon a szokványos tényen, hogy télen hideg van, olykor mínusz tíz, esetleg tizenöt, urambocsá’, húsz fok is akár. Ha mégis azzal szembesül, hogy a hírműsorokban tömegesen azért jajonganak, mert pár napig alaposan lesüllyed a hőmérő higanyszála − nem is annyira, mint régen, amikor a mínusz harminc fokos hideg oly megszokott volt a Csíki-medencében, mint Konstancán a hullámverés −, akkor alighanem arra gondol, ejsze, elment az esze azoknak, akik ezt szenzációként tálalják, úgy, mintha éppen egy pusztító tornádó készülne végigsöpörni az országon.
Télutón íme beköszöntött néhány napig a fagy, még március elsején is mínusz húsz fokos hidegre ébredhetünk. Valójában nem rendkívüli, mégis riadalmat, szinte hisztériát kelt e megkésett hideg, az a tíz-tizenöt centiméteres, helyenként széltől felkorbácsolt hóréteg, s e pánikon a Nemere térségében csak csodálkozni lehet.
Leginkább mégis az aggasztó, hogy ilyenkor megbénul a közlekedés, a hósöpörte déli, délkeleti megyékben alig lehet haladni az országutakon, a vonatok késnek, tegnap is mintegy félszáz járatot kellett törölni. Lezárták a tengeri kikötőket, fennakadás volt a repülőtereken is. Ez utóbbiak érthetők, ám az már kevésbé magyarázható, hogy viszonylag jelentéktelen torlaszok miért okoznak akkora galibát, mint máshol a több méteres hótakaró? Az már végképp nehezen megválaszolható, mi indokolja az iskolai oktatás felfüggesztését a fővárosban, két napig, hatszáznál több tanintézményben? Az, hogy „borzalmas” fagy uralkodik, miként a didergő tévériporterek állítják, az a rettenetes mínusz nyolc-tíz fok? Hát ez már térdre kényszeríti az oktatást Bukarestben, megáll az élet az ország fővárosában? Hideg van, havazik, fúj a szél és befagy az ország.
Valójában nem is a február végi, szokatlan zimankó okozza a legnagyobb fejfájást, hanem a hatóságok természeti csapásokhoz való viszonyulása. Dőreség persze azt állítani, hogy a mostani fagyhullám természeti csapás lenne, inkább médiában gerjesztett hisztériahullám, mely mintha más természetű csapásokról terelné el a figyelmet. Elszigetelt, hegyvidéki települések kivételével érthetetlen, miért okoz a hó és a hideg ekkora fejfájást az ország nagyvárosaiban, mi indokolja több megyében a kényszervakációt? Országok tucatjaiban jóval súlyosabb téli gondokat orvosolnak, nálunk pár didergős, hófúvásos nap is válsághelyzetet teremt, s ismételten beigazolódik az örök tétel: az illetékeseket mindig felkészületlenül találja a tél.
Nem csupán a kényszervakáció kihirdetéséhez kellene hirtelen eltökéltség, hanem komolyabb oktatási problémák megoldásához is. Székelyföldön például − ahol mínusz húsz fokos hidegben amúgy sem áll meg az élet − rendezni kellene a román nyelv hatékonyabb elsajátításának ügyét. Másutt, kisebb, félreesőbb vidéki települések, tanyák esetében nem csak hóesésben és hidegben kellene a diákok sorsára figyelni, a tanítás színvonalát, az érvényesülési lehetőségeket egész esztendőben szem előtt kellene tartani.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
