Tőr: férfiak (egyéni és csapat): 1896: Gravelotte (fr), Pyrgosz (gö) ― vívómesterek, 1900: Coste (fr), Mérignac (fr) ― hivatásos, 1904: Fonst (ku) ― Kuba, 1912 és 1920: Nadi Nedo (ol) ― Olaszország, 1924: Ducret (fr) ― Franciaország, 1928: Gaudin (fr) ― Olaszország, 1932: Marzi (ol) ― Franciaország, 1936: Gaudini (ol) ― Olaszország, 1948: Buhan (fr) ― Franciaország, 1952 és 1956: D’Oriola (fr) ― Franciaország, illetve Olaszország.
1960: Zsdanovics (sz) ― Szovjetunió, 1964: Franke (len) ― Szovjetunió, 1968: Ionel Drîmbă (ro) ― Franciaország, 1972: Woyda (len) ― Lengyelország, 1976: dal Zotto (ol) ― NSZK, 1980: Szmirnov (sz) ― Franciaország, 1984: Numa (ol) ― Olaszország, 1988: Cerioni (ol) ― Szovjetunió, 1992: Omnes (fr) Németország, 1996: Puccini (ol) ― Oroszország, 2000: Kim (dk) ― Franciaország, 2004: Guyart (fr) ― Olaszország, nők: 1924: Osiier (dán), 1928: Mayer (né), 1932: Preis (aut), 1936 és 1948: Elek Ilona (ma), 1952: Camber (ol), 1956: Sheen (nbr), 1960: Schmid (né) ― Szovjetunió, 1964: Újlakyné Rejtő Ildikó (ma) ― Magyarország (Juhász, Mendelényiné, Sákovicsné Dömölky, Újlakyné), 1968: Novikova (sz) ― Szovjetunió, 1972: Lonzi-Ragno (ol) ― Szovjetunió, 1976: Tordasi-Schwarzenberger Ildikó (ma) ― Szovjetunió, 1980: Trinquet (fr) ― Franciaország, 1984: Luan (kí) ― NSZK, 1988: Fichtel (nszk) ― NSZK, 1992: Trillini (ol) ― Olaszország, 1996: Laura Badea (ro) ― Olaszország, 2000 és 2004: Vezzali (ol) ― Olaszország.
Párbajtőr: férfiak: 1900: Fonst (ku), Ayat (fr) hivatásos, 1904: Fonst (ku), 1908: Alibert (fr) ― Franciaország, 1912: Anspach (fr) ― Belgium, 1920: Massard (fr) ― Olaszország, 1924: Delporte (bel) ― Franciaország, 1928: Gaudin (fr) ― Olaszország, 1932: Cornaggia (ol) ― Franciaország, 1936: Riccardi (ol) ― Olaszország, 1948: Cantone (ol) ― Franciaország, 1952: Mangiarotti (ol) ― Olaszország, 1956: Pavesi (ol) ― Olaszország, 1960: Delfino (ol) ― Olaszország, 1964: Krisz (sz) ― Magyarország (Gábor, Kausz, Kulcsár, Nemere, Bárány), 1968: Kulcsár Győző (ma) ― Magyarország (Fenyvesi, Kulcsár, Nemere, Schmitt, Nagy B.), 1972: Fenyvesi Csaba (ma) ― Magyarország (Fenyvesi, Erdős, Kulcsár, Schmitt, Osztrics), 1976: Pusch (nszk) ― Svédország, 1980: Harmenberg (své) ― Franciaország, 1984: Boisse (fr) ― NSZK, 1988: Schmidt A. (nszk) ― Franciaország, 1992: Srecki (fr) ― Németország, 1996: Beketov (or) ― Olaszország, 2000: Kolobkov (or) ― Olaszország, 2004: Fischer (své) ― Franciaország, nők: 1996: Flessel (fr) ― Franciaország, 2000 és 2004: Nagy Tímea (ma) ― mindkétszer Oroszország.
Kard: férfiak: 1896: Georgiadisz (gö), 1900: de la Falaise (fr), Conte (fr) — hivatásos, 1904: de diaz (ku), Van Zo Post (ku) ― botvívás, 1908 és 1912: Fuchs Jenő dr. és Magyarország (Fuchs, Gerde, Tóth, Werkner, Földes) és Magyarország (Berty, Fuchs, Mészáros, Schenker), 1920: Nadi Nedo (ol) ― Olaszország, 1924: Pósta Sándor dr. ― Olaszország, 1928: Terstyánszky Ödön (ma) ― Magyarország (Garai, Glykais, Kabos, Nagy, Petschauer, Terstyánszky), 1932: Piller György (ma) ― Magyarorság (Gerevich, Glykais, Kabos, Nagy, Petschauer, Piller), 1936: Kabos Endre (ma) ― Magyarország (Gerevich, Berczelly, Kabos, Kovács P., Rajcsányi, Rajczy), 1948: Gerevich Aladár (ma) ― Magyarország (Gerevich, Berczelly, Kárpáti, Kovács P., Rajcsányi, Papp), 1952: Kovács Pál (ma) ― Magyarország (Gerevich, Berczelly, Kárpáti, Kovács P., Rajcsányi, Papp), 1956 és 1960: Kárpáti Rudolf (ma) ― Magyarország (Gerevich, Hámori, Kárpáti, Kovács P., Magay) és Magyarország (Gerevich, Horváth Z., Kárpáti, Kovács P., Mendelényi, Delneki), 1964: Pézsa Tibor (ma) ― Szovjetunió, 1968: Pawlowski (len) ― Szovjetunió, 1972: Szigyak (sz) ― Olaszország, 1976 és 1980: Krovopuszkov (sz) ― Szovjetunió mindkétszer, 1984 és 1988: Lamour (fr) ― Olaszország és Magyarország (Nébald Gy., Gedővári, Bujdosó, Szabó, Csongrádi), 1992: Szabó Bence (ma) ― FÁK, 1996: Pozdnyakov (or) ― Oroszország, 2000: Mihai Covaliu (ro) ― Oroszország, 2004: Montano (ol) ― Franciaország, nők: 2004: Zagunis (eá).
A legszorgalmasabb éremgyűjtők: Olaszország 43―38―26, Franciaország 39―38―28, Magyarország 34―22―25, Szovjetunió 18―15―13, Németország 10―15―12... Románia 3―3―6.
TORNÁSZOK
Torna. Kínai szabadalom. Huang Ti császár gyógytornagyakorlat-sorozata az i. e. 2698-as esztendőből való. A XII. században Yo Fei tábornok rendszerezte ,,napi nyolc üdvös gyakorlat" címen. Igazi térhódítására a XVII. és XVIII. században kerül sor, ekkor vezetik be tantárgyként az iskolákba. Akárcsak az atlétika, a torna is ma minden sportág alapja, fontos, nélkülözhetetlen kiegészítője. Valljuk: futás nélkül nincs sport, és minden sportot gimnasztikával kezdünk.
A versenytorna szerepelt már az első újkori olimpián, rendszeresen azonban csak 1924-től. Az első újkori olimpián a német tornászok uralták a mezőnyt, élükön Carl Schumannal, aki a lóugrásban szerzett aranyérme mellé nyert még egy-egy aranyat a korlát és nyújtó csapatversenyén is. Párizs egyetlen versenyszámba tizenhat gyakorlatot tömörített, természetesen, a francia tornászok ,,képére" megszerkesztett szabályokkal, így aztán csak logikus, hogy a dobogó mindhárom fokára francia lépett. St. Louisban hét egyéni és öt összetett szám érmeiért versengtek a tornászok. A tizenkét lehetséges aranyéremből a házigazdák tízet szereztek meg, Anton Heida öt aranyérem boldog tulajdonosa lett. Érdekes, hogy az osztrák Julius Lenhartot a derék amerikaiak saját csapatukban is nyilvántartották. London meghúzta a vonalat, és mindössze két összetett tornaszámot tűzött műsorra, egyéniben az olasz Alberto Braglia, csapatban a svédek csillogtak. A tornaszámok közé ,,felvett" kötélhúzást az angolok nyerték, Stockholm nem akart szakítani az angol hagyománnyal, s megtartotta a kötélhúzást, az egyéniben Alberto Baglia megvédte címét, a svéd rendszerű csapatversenyeken pedig olasz, svéd és norvég győzelmek születtek... Antwerpen után megmozdult a torna nemzetközi szövetsége, előírta és a második párizsi játékokon kötelezővé tette a kötelező gyakorlatokat. Párizsban egyébként kilenc versenyszámban osztottak érmeket. A legeredményesebb tornásznak a jugoszláv Leon Stukelj bizonyult, aki megnyerte az egyéni összetettet és a nyújtót. Amszterdamban a svájciak remekeltek öt aranyéremmel, és bemutatkoztak a nők. Los Angelesben az amerikai—olasz versenyfutásba beleszólt a magyar Pelle István, aki megnyerte a műszabadgyakorlatot (lényegében a talajt) és a lólengést, majd szerzett két ezüstöt az egyéni összetettben és korláton. Az újabb magyar aranyra a második londoni olimpián került sor, ahol Pataki Ferenc megnyerte a műszabadgyakorlatot. Lólengésben hármas finn holtverseny alakult ki, mindhárman aranyérmet kaptak. Helsinkiben megjelentek a szovjetek, élükön Viktor Csukarinnal, aki Melbourne-ben is győzni tudott az egyéni összetettben. Tokióban a japán tornasport remekelt olyan tornászokkal, mint Endo, Ono... És ott is maradt a tornászvilág élmezőnyében, hogy ne unják magukat a szovjetek. Hogy a nagy párviadalban fel-feltűnt egy-egy magányos üstökös, mint Miroslav Cerar, Magyar Zoltán, Yuri Chechi, Marius Urzică, Deffer Gervasio, Csollány Szilveszter... Ez a dolgok rendje.
A nők nagy versenyfutásában elvitathatatlan vezető szerepet játszottak a szovjetek, mellettük a magyarok, csehszlovákok, keletnémetek, románok, aztán az amerikaiak és a kínaiak. Négy tornászlány nevét kell megemlítenünk, akinek sikerült egy olimpián négy aranyérmet nyernie: a szovjet Larisza Latinyina, a magyar Keleti Ágnes, a cseh Vera Caslavska és a székely Szabó Katalin. Őt, ugye, nem kell bemutatni? Aztán szólnunk kell Nadia Comăneci-ről, akit elsőként tízessel pontoztak a bírók, Ljudmila Turiscseváról, az utolsó igazán női tornászlányról...
A tornasport olimpiai bajnokai:
Egyéni összetett és csapat: férfiak: 1900: Sandras (fr), 1904: Heida (eá), 1908 és 1912: Braglia (ol) — Svédország, 1920: Zampori (ol), 1924: Stukelj (jug) — Olaszország, 1928: Miez (svá) — Svájc, 1932: Neri (ol) — Olaszország, 1936: Schwarzmann (né) — Németország, 1948: Huhtanen (fin) — Finnország, 1952 és 1956: Csukarin (sz) — Szovjetunió (mindkétszer), 1960: Sahlin (sz) — Japán, 1964: Endo (jap) — Japán, 1968 és 1972: Kato (jap) — Japán (mindkétszer), 1976: Andrianov (sz) — Japán, 1980: Gyityatyin (sz) — Szovjetunió, 1984: Gusiken (jap) — Egyesült Államok, 1988: Artyemov (sz) — Szovjetunió, 1992: Scserbo (fák) — Független Államok Közössége, 1996: Li (kí) — Kína, 2000: Nyemov (or) — Oroszország, 2004: Hamm (eá) — Egyesült Államok
nők: 1928: Hollandia, 1936: Németország, 1948: Csehszlovákia, 1952: Gorohovszkaja (sz) — Szovjetunió, kéziszer: Svédország 1956 és 1960: Latinyina (sz) — Szovjetunió (mindkétszer), kéziszer: Magyarország, 1964 és 1968: Caslavska (csz) — Szovjetunió (mindkétszer), 1972: Turiscseva (sz) — Szovjetunió, 1976: Nadia Comăneci (ro) — Szovjetunió, 1980: Davidova (sz) — Szovjetunió, 1984: Lou Retton (eá) — Románia, 1988: Susunova (sz) — Szovjetunió, 1992: Gucu (fák) — FÁK, 1996: Podkopajeva (uk) — Egyesült Államok, 2000: Simona Amânar (ro) — Románia, 2004: Paterson (eá) — Románia.
Műszabadgyakorlat (talaj): férfiak: 1932: Pelle István (ma), 1936: Miez (své), 1948: Pataki Ferenc (ma), 1952: Thoresson (své), 1956: Muratov (sz), 1960: Aihara (jap), 1964: Menichelli (ol), 1968: Kato (jap), 1972 és 1976: Andrianov (sz), 1980: Brückner (ndk), 1984: Li Ning (kí), 1988: Harkov (sz), 1992: Li Hsziao (kí), 1996: Melisszanidisz (gö), 2000: Vihrovs (let), 2004: Shewfelt (kan), nők: 1952: Keleti Ágnes (ma) 1956: Keleti Ágnes (ma) és Latinyina (sz), 1960 és 1964: Latinyina (sz), 1968: Caslavska (csz) és Petrik (sz), 1972: Korbut (sz), 1976: Kim (sz) 1980: Kim (sz) és Comăneci (ro), 1984: Szabó Katalin (ro), 1988: Silivaş (ro), 1992: Miloşovici (ro), 1996: Podkopajeva (uk), 2000: Zamolodcsikova (or), 2004: Cătălina Ponor (ro)
Lólengés: 1896: Zutter (své), 1904: Heida (eá), 1924: Wilhelm (své), 1928: Haenggi (své), 1932: Pelle István (ma), 1936: Frey (né), 1948: Aaltonen, Huhtanen, Savolainen (mind finn), 1952: Csukarin (sz), 1956: Sahlin (sz), 1960: Ekham (finn) és Sahlin (sz), 1964 és 1968: Cerar (jug), 1972: Klimenko (sz), 1976 és 1980: Magyar Zoltán (ma), 1984: Li Ning (kí) és Vidmar (eá), 1988: Borkay Zsolt (ma), Bilozercsev (sz), Geraszov (bol) 1992: Scserbo (fák) és Pe Gil Szu (ék), 1996: Li Dong-hua (kí), 2000: Marius Urzică (ro), 2004: Teng Haj Pin (kí).
Gyűrű: 1896: Mitropulosz (gö), 1904: Glass (své), 1924: Martino (ol), 1928: Stukelj (jug), 1932: Gulack (eá), 1936: Hudec (csz), 1948: Frei (své), 1952: Saginyan (sz), 1956 és 1960: Azarjan (sz), 1964: Hayata (jap), 1968 és 1972: Nakayama (jap), 1976: Andrianov (sz), 1980: Gyityatyin (sz), 1984: Li Ning (kí) és Gusiken (jap), 1988: Bilozercsev (sz) és Behrendt (ndk), 1992: Scserbo (fák), 1996: Chechi (ol), 2000: Csollány Szilveszter (ma), 2004: Tampakosz (gö).
Ugrás: férfiak: 1896: Schumann (né), 1904: Heida (eá), 1928: Mack (své), 1932: Guglielmetti (ol), 1936: Schwarymann (né), 1948: Aaltonen (fin), 1952: Csukarin (sz), 1956: Bantz (né) és Muratov (sz), 1960: Ono (jap) és Sahlin (sz), 1964: Yamashita (jap), 1968: Voronyin (sz), 1972: Köste (ndk), 1976 és 1980: Andrianov (sz), 1984 és 1988: Lu Jun (kí), 1992: Scserbo (fák), 1996: Nyemov (or), 2000 és 2004: Deffer (spa), nők: 1952: Kalincsuk (sz), 1956: Latinyina (sz), 1960: Nyikolajeva (sz), 1964 és 1968: Caslavska (csz), 1972: Janz (ndk), 1976: Kim (sz), 1980: Saposznyikova (sz), 1984: Szabó Katalin (ro), 1988: Boginszkaja (sz), 1992: Ónodi Henrietta (ma) és Lavinia Miloşovici (ro), 1996: Simona Amânar (ro), 2000: Yamlodcsikova (or), Monica Roşu (ro).
Korlát: 1896: Flatow (né), 1904: Ezser (eá), 1924: Güttinger (své), 1928: Vácha (csz), 1932: Neri (ol), 1936: Frey (né), 1948: Reusch (svá), 1952: Eugster (své), 1956: Csukarin (sz), 1960: Sahlin (sz), 1964: Endo (jap), 1968: Nakayama (jap), 1972 és 1976: Kato (jap), 1980: Tkacsov (sz), 1984: Conner (eá), 1988: Artyemov (sz), 1992: Scserbo (fák), 1996: Saripov (uk), 2000: Li Hsziao Peng (kí), 2004: Goncsarov (uk).
Felemás korlát: 1952: Korondi Margit (ma), 1956: Keleti Ágnes (ma), 1960 és 1964: Asztahova (sz), 1968: Caslavska (csz), 1972: Janz (ndk), 1976: Nadia Comăneci (ro), 1980: Hnauck (ndk), 1984: Ma Ja-hong (kí) és McNamara (eá), 1988: Daniela Silivaş (ro), 1992: Li Lu (kí), 1996 és 2000: Horkina (sz), 2004: Leppenec (fr).
Nyújtó: 1896: Weingartner (né), 1904: Heida (eá), 1924: Stukelj (jug), 1928: Miez (své), 1932: Bixler (eá), 1936: Saarvala (fin), 1948: Stalder (své), 1952: Gönthard (své), 1956 és 1960: Ono (jap), 1964: Sahlin (sz), 1968: Nakayama (jap) és Voronyin (sz), 1972 és 1976: Tsukahara (jap), 1980: Delcsev (bol), 1984: Moriszue (jap), 1988: Artyemov (sz) és Ljukin (sz), 1992: Trent (eá), 1996: Wecker (né), 2000: Nyemov (or), 2004: Cassina (ol).
Gerenda: 1952: Bicsarova (sz), 1956: Keleti Ágnes (ma), 1960: Bosáková (csz), 1964: Caslavska (csz), 1968: Kucsinszkaja (sz), 1972: Korbut (sz), 1976 és 1980: Nadia Comăneci (ro), 1984: Szabó Katalin (ro) és Simona Păuca (ro), 1988: Daniela Silivaş (ro), 1992: Liszenko (fák), 1996: Miller (eá), 2000: Liu Hszüan (kí), 2004: Cătălina Ponor (ro).
A legszorgalmasabb éremgyűjtők: Szovjetunió 79—72—47, Egyesült Államok 26—31—29, Japán 28—29—33, Románia 23—19—23, Németország 19—19—27, Svájc 16—19—13, Magyarország 14—11—14, Olaszország 14—6—9...
Ritmikus sportgimnasztika
Egyéni és kéziszercsapat: 1984: Fung (kan), 1988: Lobacs (sz), 1992: Tyimosenko (sz), 1996: Szerebrjanszkaja (uk) — Spanyolország, 2000: Barsukova (or) — Oroszország, 2004: Kabajeva (or) — Oroszország.
Gumiasztal
Férfiak: 2000: Moszkalenko (or), 2004: Nyikityon (uk), nők: 2000: Karavajeva (or), 2004: Dogonadze (né).
(folytatjuk)
