Mikor néhány napja kitört a legújabb skandallum a korrupciós ügyészség körül, mindenki azt hitte, eljött a végső leszámolás ideje, olyan munícióval rendelkeznek, mellyel végleg elsöprik az ősellenségnek elkönyvelt Laura Codruţa Kövesit, és elbánnak végre a mumussá növesztett párhuzamos állammal is. Beindult a teljes gépezet, felsorakozott a lakájsajtó, csak úgy árasztották a kétes eredetű felvételeket a hatalmukkal visszaélő ügyészekről, egymásnak adták a szót a szociáldemokraták, követelték a rendcsinálást, már-már világvégével fenyegettek, ha elmarad a nagy leszámolás. Mire azonban kiállt az igazságügyi miniszter erőtlenre és sekélyesre sikerült vádbeszédével, fordulni látszott a kocka, a koalíció vezetői már mélyen hallgattak, majd Liviu Dragnea szinte elhatárolódott az akciótól, mely ki is pukkadt, mint egy túlfújt lufi: a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) elutasította Kövesi leváltását, Iohannis pedig immár teljes nyugalommal félresöpörheti a miniszter kérését. A korrupcióellenes ügyészség vezetője látványos győzelmet aratott, de tény az is, hogy Toader ellenszenves szereplésével, a korrupt politikusok folyamatos ágálásával ismét sikerült egy valós gondot – az igazságszolgáltatás működésének hibáit, az ügyészek túlkapásait – szőnyeg alá söpörni. A fene sem érti, mire volt jó ez az egész...
Úgy tűnik, a szociáldemokraták botrányokat is úgy gyártanak, ahogy reformokat: átgondolatlanul, hatástanulmányok hiányában, a következmények mérlegelése nélkül. Nagy lendülettel, elszántsággal vágnak bele, a végeredmény pedig siralmas. Ez történt a bérezési törvénnyel, az adóreformmal, és így jártak az igazságügyi törvényekkel is. Akkora igyekezettel, annyira gyorsan, szabályokat felrúgva próbálták átnyomni a valóban jobbító (és sok esetben a korruptakat szolgáló) javaslataikat, hogy végül a parlament (erőteljes RMDSZ-es segédlettel) megszavazta, de mindhárom tervezet megbukott az alkotmányossági próbán. Iparkodásuk fölösleges volt, a történet pedig még nincs lejátszva, úgy tűnik, az európai intézmények, vezetők figyelmeztetései elbizonytalanították még azokat is, kiknek bőrére megy a játék. Kudarc kudarc után...
Így állunk hát az oly sok reménnyel kecsegtető szociáldemokrata kormányzás második évének elején: kenyérből egyre kevesebb jut (ára az egek felé száguld), de cirkuszból annál több. Még le sem csengett az egyik, találgathatjuk, mi lesz a következő, mivel állnak elő az irhájukat botrányokkal menteni igyekvő korrupt vezetők, politikusok.