Nyugi, ha akarják, lesz pénz új ajtókra, ablakokra a jó hőérzet biztosítására. (Főként, ha úgy gondolják, a következő ciklusban is ott lennének a parlamentben.) „Került” forrás a honatyák juttatásaira, nyugdíjára, a területi irodák fenntartására, az ott dolgozó bennfentesek kiadásaira – a most felvetett tizenkétmillió szóra sem érdemes.
Közben az országban emberek fagynak meg, nyomorognak, emigrálnak. Mert az utászokat február végén is váratlanul éri a havazás. Mert a mentő nem tud kimenni a beteghez. Mert a valós szociális gondokkal küzdőknek – nem a szociból jól élő épkézláb, munkaképes munkakerülőkről van szó! –, elesetteknek, egyedülállóknak, magatehetetleneknek, fogyatékosoknak aprópénzt juttatnak – az illetékesek pedig verik a mellüket, hogy uniós követelmények szerint kezelik a szociális kérdést (mint a kisebbségit is). Mert az iskolákat, utakat be- és lezárják havazás, hideg esetén – ezzel a probléma kipipálva. Túl sok a mert. Egyre több polgárnak megy az agyára ez a helyzet, egyre többen mondják: elég volt… Az ál-adóforradalom dübörög, de az utcákon is egyre több a forradalmár.
Nem csodálkozunk: fontosság sorrendjében osztják a pénzeket. Nem alulról felfelé építkezve, miként a valós demokráciában helyénvaló lenne, hanem felülről lefelé. A hatalmasságok előbb saját szükségleteiket elégítik ki, s ha marad pénz, az alsóbb rétegeknek is juttatnak. A legalul lévők – akik a legjobban rászorulnának – a morzsát kapják. Az önkormányzatok esetében is ugyanez a helyzet.
A parlamentben viszont sokan örülhetnének a kellemetlen körülményeknek. A rideg környezet egyféle edzőtábor lehet azok számára, akiknek feje fölött ott lebeg a korrupcióellenes ügyészség kardja, és akiknek lehet, hogy majd valamelyik büntetésletöltési intézet vendégszeretetét kell élvezniük (természetesen, a VIP-részlegen). Sokuk ellen folyik kivizsgálás, sokan csak cinkosaiknak köszönhetik, hogy nem vesztették el mentelmi jogukat.
De huzat van a parlamentben – ezt maga Dragnea mester jelentette ki a tévében. A nyílászárók cseréje elég lesz a veszély elhárítására? Vagy az oly sokat kritizált korrupcióellenes ügyészség szele kerekedik felül, és annak huzata röpíti ki a parlamentből, a közéletből, a gazdaság világából mindazokat, akik semmitől sem riadva gyarapítják saját és udvari környezetük vagyonát?