Az uniós szakértői testület „obskúrus szándékoktól vezérelve” azt próbálja bizonygatni, hogy Romániában semmibe veszik az emberi jogokat. Ha korábban nem reklamálták a kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadását, miért pont most jutott eszükbe? Csupa régi, a magyarok által elóbégatott dolgokat hánynak Románia szemére, a végén még Románia rossz hírét keltik külföldön, akárcsak Kövesi. Felvetik az anyanyelvhasználat korlátozását, pedig senki nem tagadhatja, hogy nálunk bárki korlátlanul beszélhet magában, sőt, még a saját anyjával is anyanyelvén. De nem tiltják azt sem, hogy családtagjaival így kommunikáljon. Esetleg az utcán is használhat romántól eltérő nyelvet, természetesen, csak ha meg nem szólítják, amiért az sérti a többségi fülek érzékenységét. A jelentéstevők felhánytorgatják a székely szimbólumok, a magyar feliratok használatának korlátozását. Feleslegesen, hiszen például az utcanevek kétnyelvűsége is sok helyen meg van oldva, például ilyenformán: Strada Gheorghe Doja utca.
Különben is a jelentés készítői a szegregációt támogatják azzal, hogy olyan intézmények (marosvásárhelyi katolikus gimnázium?) létrehozását sürgetik, amelyben kizárólag magyar nyelven tanítanak (!?), ahelyett, hogy kizárólag román nyelven oktatnának (ki). Felemlegetik a politikai és politikán kívüli magyarellenes megnyilvánulásokat és a párbeszéd hiányát a kisebbségi problémákkal kapcsolatban. Erre a külügy nem tér ki, de tudjuk, hogy ez is hazugság és semmiség. Három-négy tévéadó állandóan olyan adásokat sugároz, ahol többen, igenis, párbeszédet folytatnak egymással a magyar kisebbség fondorlatos mesterkedéseiről, ami még a titkosszolgálatok szerint is nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Galád próbálkozásaikhoz hozzájárul Magyarország is azzal, hogy megveszi a román gázt, aminek képesek még vezetéket is építeni, hogy fondorlatos úton külföldre juttassák, vagy gyorsvasutat akarnak építeni, de csak Kolozsvárig. A román ellenzékiek is mondhatnának akármit, egyébként is haloványak, mint az őszirózsa, de a kisebbségek követeléseinek visszaverésében derekasan kiveszik részüket, ezzel remélve az igazi románok szavazatainak elnyerését.
A külügy szerint „Románia nem marasztalható el olyan rasszista incidensek miatt, amelyeknek nincs közük a nemzeti kisebbségekhez”. Ez pontosan így van, hiszen ha a sok futballhuligán kiabál össze­vissza, amikor a sepsiszentgyörgyi futballisták vagy kosarasok bárhol játszanak (a csapatokban csak elvétve találni magyart), nem olyasmiket skandálnak, hogy ki az országból a négerekkel, mert az valóban rasszizmus lenne, hanem csak annyit, hogy ki a magyarokkal, ami természetesen nem elítélendő!
Az is mélységes elégedetlenséget váltott ki itthon, hogy Székelyföld létének román hatóságok általi tagadását a Hargita, Kovászna, Maros megyében élő magyarok jogainak csorbításaként értelmezik a jelentéstevők. Holott Székelyföld „mesterséges, képzeletbeli” vidék, soha nem volt önálló történelmi, közigazgatási régió. Tegyük hozzá, nem úgy, mint a Mócok Országa (Ţara Moţilor), Barcaság (Ţara Bârsei) vagy Bukovina, amelyek mind-mind külön országok vagy régiók valának.
Ezért természetes, hogy, miként a Pál utcai fiúk című regényben, az árulónak tartott Nemecsek nevét csupa kisbetűvel írták be az egylet jegyzőkönyvébe, most a külügyminisztérium az uniónak küldött válaszában az áruló, nem létezőnek tartott Székelyföldet csupa kisbetűvel jegyzi.