Sebestyén Lajost leginkább arról ismeri mindenki, hogy mindenhol ott van, ahol két cintányért összeütnek. Igaz ugyan, hogy a mondássá vált zenei tevékenység nem teljességgel vonatkoztatható rá, hiszen említett hangszert a régizenében meglehetősen ritkán használják – de ezek után nyilvánvaló, hogy arról a Sebestyén Lajosról van szó, aki a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum lelkes tanára, számos, kollégáival vagy diákjaival alakított zenekarának mozgatórugója.
És ez utóbbi műszaki kifejezés nagyon is találó rá, a Tanár úr ugyanis állandóan készül valamire, jár-kel, kutat – és talál is. Azt ugyanis már kevesebben tudják róla – bár többször is kiállított már –, hogy szenvedélyes gyűjtő. Leginkább a kövek vonzzák és mozgatják meg fantáziáját, de a különleges formájú, természet adta göcsörtösségükben vagy külső beavatkozás okán elváltozott alakú ágak, gyökerek éppúgy érdeklik. És mert természetjáró ember, talál is mindig valami érdekeset, bár sokszor az utcán hevernek a legszebb, legtalányosabb darabok. Egy kő ábrázolhat például madarat vagy rinocéroszt – attól függően, ki nézi és milyen történetet asszociál hozzá. Nos, ezekből a természet alkotta szobrokból nyílt meg a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház alagsori kiállítóterének idei első időszakos tárlata tegnap délután, amely önmagában, látványként is érdekes, varázsát azonban a „szobrász” adja. Sebestyén Lajos ugyanis szívesen vállalkozik tárlatvezetésre (ehhez előzetes egyeztetés szükséges, az érdeklődők a Lábas Ház 0267 316 474-es telefonszámán jelentkezhetnek), és történeteit meghallgatni épp annyira érdemes, mint kiállítását megnézni.
