A tavaly indult, majd idén soha nem tapasztalt járulék- és munkabér-növekedési folyamatok nem csupán a vállalkozások költségvetését látszanak felborítani, hanem visszaköszönnek a statisztikai intézet adataiból is. A legutóbbi intézkedések hatása számokban még nem összegezhető, de a sorozatban napvilágot látó tavalyi felmérések eredményei riasztóak, hiszen azt vetítik előre, hogy a vállalkozások, de maga az állam sem tudja tartani a lépést a megnövekedett költségekkel. Nem beszélve a munkaerőpiacon bekövetkező negatív változásokról, a közberuházások elmaradásáról, a területi egyenlőtlenségekről.
Tizenöt százalékkal többe kerül
A tavalyi év folyamán a munkaadók személyzeti költségei közel 15 százalékkal növekedtek. A statisztikai intézet számításai szerint a pontos számok így alakultak: csak a negyedik negyedévben átlagosan 1,29 százalékkal volt magasabb az egy órára számított személyzeti költség az előző negyedévhez képest, 2016 utolsó három hónapjához viszonyítva pedig a munkanapokkal korrigált, egy órára számított költség 14,29 százalékkal nőtt. Korrekció nélkül ezek az arányok még számottevőbbek: 2,37, illetve 15,65 százalékosak. Talán még aggasztóbb, hogy a nemzetgazdaság minden ágazatában, eltérő módon ugyan, de növekedés mutatható ki. Legnagyobb mértékben olyan ágazatokban nőtt a személyzeti költség, mint a rendezvényszervezés (28,73%), kitermelő ipar (21,56%), közigazgatási és más szolgáltatások (16,61%), ami elsősorban az illető ágazatban bevezetett törvényi változásoknak, leginkább a kötelező béremeléseknek tudható be. Az állami szektorban is jelentős növekedést mértek, a közigazgatásban a munkaidő-arányos órabér költsége 27,58 százalékkal, az egészségügyben és szociális ellátó rendszerben pedig 18,56 százalékkal, a tanügyben 16,81 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban.
A személyzeti költségek belső szerkezetét illetően mind a közvetlen (fizetésekre vonatkozó), mind a közvetett költségek nagyjából hasonló arányban növekedtek.
Alacsony foglalkoztatás
Ami a foglalkoztatási adatokat illeti, az elemzők elsősorban az ország különböző megyéi közötti szakadékot tartják aggasztónak. Ez köszön vissza a statisztikai adatokból is. Míg Giurgiu megyében nyolc lakosból csupán egynek van munkahelye, többségük pedig állami alkalmazott (ugyanez a helyzet például Teleorman megyében is), addig a fővárosban a foglalkoztatási arány (a teljes lakosságra számított foglalkoztatottak aránya) 54 százalék. A foglalkoztatási ráta egyébként országos szinten alig 25 százalék, ami azt jelenti, hogy csupán minden negyedik lakosnak van munkahelye.
A Ziarul financiar által idézett szakértő szerint a legnagyobb probléma, hogy az előbb említett térségeket elhagyja a munkaerő. Andrei Caramitru, a Boston Consulting Group elemzője úgy véli, mind a belső, mind a külső migráció aggasztó mértéket öltött, aki maradt, annak a közszférában van munkahelye.
Ebben a tekintetben nem meglepőek a statisztikai intézet adatai: a foglalkoztatási ráta az előbb említett megyék mellett Botoşani (14%), Călăraşi (15%) és Dâmboviţa (16%) megyében a legalacsonyabb, míg a másik végleten a főváros mellett Temes (35%) és Kolozs megye (34%) található.
Regionális különbségek
Az országon belüli egyenetlenségeket, illetve a különböző régiók eltérő gazdasági teljesítményét jól példázza az Eurostat elemzése, amely a 2016-ban mért, az unió különböző régióinak életszínvonalát (alapvetően a GDP alapján) hasonlítja össze. Jó hírnek mondható, hogy Bukarest és Ilfov megye az uniós átlag fölötti arányt ért el (139%), olyan aglomerációkat előzve meg, mint Madrid, Berlin vagy Róma. Az Észak-Keleti Régió ugyanakkor a regionális „szegénységi lista” ötödik helyén található (ez a mutató az uniós átlag csupán 34 százalékán áll), a többi régió mutatója is általában az uniós átlag 50 százalékánál tart (a Központi Régió például 54 százalékán).
