Munka közben a székelyföldi csapat, középen a Séf Úr
Legízletesebbnek találtatott a Magyarok Nagyasztala rendezvényen a székelyföldi csapat két ételkülönlegessége, teljesítményüket aranyéremmel díjazták. Túl a dicsőségen többről is szól a dolog: a székelyföldi összefogásról és a valamilyen szinten megvalósított autonómiáról, de a mifelénk igencsak lebecsült szakma újraértékeléséről is.
A történet a február végén Budapesten szervezett Culinary Expón kezdődött, melyen az Erdélyi Séf Klub éppenséggel hat aranyérmet nyert különböző kategóriákban (romániai csoportok részéről egyedülálló teljesítmény!), s ennek köszönhetően az Erdélyi Séf Klub elnök-mindenese, Bognár Károly meghívást kapott a Magyarok Nagyasztala versenyre Benkő Lászlótól, aki mellékesen a Magyar Fehérasztal Lovagrend Nagymestere, és Laci bácsi néven több magyarországi tévéadón is szakácsműsorokat vezet. Csakhogy ez a rendezvény rendkívül költséges, a meghívásnak köszönhetően nevezési díjat fizetniük nem kellett, de utazásról, szállásról és a főzés idején szolgáltatandó műsorról gondoskodniuk igen. És itt kezdődött a székelyföldi összefogás: az Erdélyi Gasztronómiai Szövetség is beszállt, a háromszéki megyei tanács is, a Kovászna Megyei Művelődési Központ is, így képviseltethette magát a 17 részt vevő csapat között a székelyföldi régió: Bognár Károly, a Séf Úr és segédei, Menyhárt István és Gábos Attila Székelyudvarhelyről, Szász Csaba Kézdivásárhelyről, illetve a közönség szórakoztatását vállaló Melkuhn Robi barátaival. Itt kell megjegyezni, hogy a román gasztronómiai szövetség semmibe veszi az erdélyieket, a különféle szakmai rendezvényeken egymástól függetlenül vesznek részt, holott az országos szövetség bő pénzkerettel rendelkezik, az erdélyi meg támogatásokból, pályázatokból él. Vagyis hát támogatná a román szövetség az erdélyit, ha utóbbi csak a román ételspecialitásokat készítené a rendezvényeken...
No de visszatérve a Magyarok Nagyasztalához. Július 4—6., Budai Vár, Savoyai terasz. A verseny kegyetlen: negyven perc alatt — miközben a zenészek szórakoztatják a közönséget, és volt is, akit, hiszen szombat-vasárnap bő huszonötezren fordultak meg a rendezvényen — az adott nyersanyagokból két ételféleséget kell készíteni. Improvizáció és hatalmas szaktudás szükségeltetik. A Séf Úr ételkölteményei: rozmaringos-mézes csirkemell bazsalikomos padlizsánágyon kecskesajtos salátával, és baconba tekert sertés szűzmedalionok póréhagymás, muskotályos gombaszósszal. E felsorolásukban is a nyálelválasztást beindító ételkülönlegességek ízharmóniája oly csodálatos, hogy a zsűri gondolkodás nélkül az aranyérmet a székelyföldi csapatnak adta. És mintegy mellékesen: a csapat meghívást kapott az augusztus elején sorra kerülő Hargita Fesztiválra, meg az október elején rendezendő magyarországi szakácsversenyre. A Séf Úr pedig közben az első Erdélyi Mesterszakács Verseny és Gasztronómiai Fesztivált szervezi, mert látja, tapasztalja, itt a szakma becsülete nem túlzott, a fiatalok külföldön keresik boldogulásukat, bár lehet, a neves vendéglőkben csupán mosogatni engedik őket, holott tehetségük sokkal többre jogosítaná. Hát hadd érezzék, rájuk (is) szükség van itthon.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
