„Mert Gyurcsányék nem loptak… De megkardlapoztatták és belelövettek a saját népükbe. Kitagadták a határon túliakat, és így »megvédték« az országot 23 millió romántól. Az államadósság 52 százalékról 84 százalékra, a deficit 2,8-ról 8–9 százalékra, a munkanélküliség 12 százalékra nőtt. Eladósodott minden és mindenki. Az állam, az önkormányzatok, a vasút, a BKV, a lakosság, a kórházak. Ragyogó elképzelések voltak az egészségügyben kórházbezárásokkal, vizitdíjjal, botrányos inzultusokig fajuló kórház-privatizációkkal, patikaliberalizációkkal, teljesítményvolumen-korlátokkal, kötelező széfprogramokkal, több ezer nővér elbocsátásával és 600 milliárd Ft kivonásával. Fantasztikus minőségi szintet ért el az oktatás is a körzetesítéssel, a pedagóguselbocsátásokkal, a szakiskolák bezárásával, az egyházi iskolák sanyargatásával, a követelményrendszer relativizálásával, a szülő-gyerek-pedagógus kapcsolat szétrombolásával, az egyetemi PPM-programokkal, a többmilliós fizetéssel megvett rektorokkal, a teljesen elértéktelenedett, hiányos tudást megkövetelő érettségivel, a tanárverésekkel, a semmire se jó egyetemekkel és képzésekkel! Csődbe vitték a Hajdúbétet, a Kecskeméti és a Győri Baromfi-feldolgozót ahol tudatosan nem fizették ki a beszállítókat, tönkretéve őket, egyeseket öngyilkosságba hajszolva. Így fosztották ki a Megyeri híd építőinek és a Szeviépnek az alvállalkozóit is. Eltüntettek 160 milliárd Ft-ot a 4-es Metró beruházásánál, több milliárdot a BKV-nál, 300 milliárdosra nőtt a MÁV tartozása. Közben turistaparadicsomok épültek Indonéziában, kastélyokat vettek Franciaországban, üdülőtelepet Horvátországban, kilószámra az aranyat Dubajban, egymást végkielégítgették 100 milliókkal stb. Az országot tulajdonképpen a Bankszövetség kormányozta, szipolyozták az államot, a Nemzeti Bankot, a devizahitel rabságában a lakosságot. Eladtak mindent, ami nem volt lehegesztve, MÁV Cargót, Molt, repülőteret, MALÉV-et, energiaszolgáltatókat, gáztározót, Postapalotát, Tőzsdepalotát, bankokat, Andrássy úti palotákat. Kormányzásuk alatt az ország az összeomlás szélén álló gazdasági és morális dögkút lett egy IMF-es gigahitel és az EU lélegeztetőgépén. Innen jutottunk el oda, ahol most vagyunk.”

Szép, kerek mondatok. S igaz szagúak, bizony. Ezeket a tényeket is szem előtt kell tartanunk, amikor szavazunk, választunk. Tudom, sokak kedélyét borzolják bizonyos – inkább emberi, mint kormányzati – vadhajtások, amelyeket április 8. után irgalmatlanul le is kell nyesni, hogy ne sötétítsék el a jövőt, ne vegyék el a fényt, ne zavarják meg a látásunkat. Ám most „a lét a tét”. Magunk, gyerekeink, unokáink, határtalan, világvándor összmagyarjaink, kicsiny, alig megmaradt Magyarországunk megmaradása a tét. Azt hiszem, senki józanul gondolkodó ember nem kívánja valójában azt a káoszt, amit Gyurcsány jósol egy esetleges ellenzéki győzelem esetén. Hatalmi harc, marakodás a koncért, minden felépített jó lerombolása, mi várható?

Éppen ezért biztatok mindenkit, hogy mozduljon meg és menjen el, mondja el véleményét azzal, hogy voksol. Így részese lesz a magyar demokráciának. Magam is ezt teszem, amikor április 8-án elmegyek szavazni.