A szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezeteknek és intézményeknek elsősorban helyi, megyei szinten kell együttműködniük ahhoz, hogy a segítség hatékonyabban eljusson a rászorulókhoz, de a terepmunka során tapasztaltak alapján a törvények jobbá tételéért is tehetnek, mert munkájukat gyakran éppen a nem megfelelő jogszabályok nehezítik vagy akadályozzák – szögezték le a Kovászna Megyei Vöröskereszt sepsiszentgyörgyi székházában tegnap tartott szociális hálózati találkozó résztvevői.
Házigazdaként Papp Adolf, a Vöröskereszt megyei igazgatója arról beszélt, hogy terepen a legképtelenebb esetekkel találkoznak, elesett emberekkel, akik segítségre szorulnak, de van köztük olyan, aki szégyenli ezt bevallani. Az is előfordult már, hogy az illető egy fűtetlen lakásban élt, napok óta nem evett, legyengült, de nem ő kereste fel a szervezetet. A Gyulafehérvári Caritas helyi kirendeltsége és a Diakónia Keresztyén Alapítvány képviselője az önkormányzatokkal való együttműködés folytonosságát félti, mert ahol eddig támogatták az otthoni beteggondozó szolgálatot és egyéb programokat, idén ott is csökkent a helyi költségvetés, és félő, nem a szociális ágazat élvezi majd az elsőbbséget.
A sepsiszentgyörgyi Zathureczky Berta Idősek Otthonának és a Kovászna Megyei Szociális Gondozói és Gyermekjogvédelmi Igazgatóságnak alig fél évre elegendő a jelenleg ismert költségvetése, mindkét intézmény évközi kiegészítésben bízik – derült ki képviselőik beszámolójából.
A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a szociális törvényt módosítani kellene, szellemiségében pedig azt kellene követnie, hogy ingyen nem jár senkinek semmi. Kitértek arra, hogy az iskoláknak, óvodáknak és az őket fenntartó önkormányzatoknak szigorúbban kellene követniük a roma gyermekek hiányzását, és csak az kapjon támogatást, aki rendszeresen jár iskolába, óvodába.
A szociális ágazatban tevékenykedő civil szervezetek és intézmények képviselői néhány gyakorlati kérdést is megbeszéltek: közös internetes felületen tájékoztatják egymást az olyan esetekről, igénylésekről, amelyeket nem tudnak megoldani, ismertetik az egészségügyi segédeszközök éppen rendelkezésre álló készletét, képzéseket szerveznek, ahová egymást meghívják – ilyenre már több ízben volt példa –, az eddiginél határozottabban kérik és elvárják az önkormányzatoktól, hogy mérjék fel, településükön kiknek és milyen szolgáltatásokra van szüksége, és ehhez kérjék a civil szervezetek együttműködését.
A felmerülő problémák ellenére a találkozó inkább előre mutatott, a résztvevők továbbra is cselekvően kívánnak tenni a segítségre szorulók életének jobbá tételéért. A következő, nyáron sorra kerülő találkozó megszervezését a Caritas vállalta.
