A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. E szakmai testület idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból öt földrész öt alkotóját kérték fel a színházi világnapi üzenet megfogalmazására. Az idei színházi világnap európai képviselője Simon McBurney színész, író, rendező.

Simon McBurney 1983-ban alapította meg Londonban a világhírűvé vált Théatre de complicitét, amely 1994-ben a Krokodil utca című produkciójával vendégszerepelt Budapesten. A művész üzenetében felidézi, hogy 1963-ban, amikor az atomháború fenyegetése súlyosan nehezedett a világra, nagy elődje, Arthur Miller ezt mondta: „ha olyan korban kényszerülünk írni, amikor a diplomácia és a politika karja ilyen fájdalmasan rövid és erőtlen, a művészet delikát, ám olykor messzebbre érő ölelésére hárul a feladat, hogy az emberi közösséget összetartsa”. Mint fogalmaz, olyan korban élünk, amikor nehéz tisztán látni. A valótlan állítások nagyobb dózisban áradnak felénk, mint valaha a történelem során vagy a történelem előtti időkben. Bármely „tény” megkérdőjelezhető és akármilyen legenda igényt formálhat a figyelmünkre mint „igazság”. Szól arról is, hogy miközben korunk jellemzője a megosztottság, az óriási mozgások idejét is éljük.

Olyan korban élünk, amely lemond a jelenről. Az épp csak elmúltra és a közeljövőre összpontosít. Mint írja, sokan mondják, hogy a színház jottányit sem tud és nem fog ezen változtatni. Csakhogy a színház nem fog megszűnni.

„Mert a színház egy hely, hajlamos vagyok azt mondani: menedék. Ahol az emberek egybegyűlnek, és azonnal közösséggé formálódnak” – áll az üzenetben. Úgy fogalmaz, ahol játszók és nézők egybegyűlnek, ott mindig is újrajátszanak olyan történeteket, amelyeket sehol másutt nem lehet elmesélni.