A lepergett századok úgy hozták, hogy ha húsvét, akkor a kézdi-orbai Mezőföldön, kora tavasszal termést hozó esőt kell kérni az Egek urától. Tudták ezt mindenütt széles e vidéken, Felső-Háromszék húsvéti tavaszváró szokásait lassan elfeledték: a hatolykai kakasütés falunapi szokássá vedlett, a határkerülést csak a szentföldi Kézdialmás-Lemhény, Kurtapatak és Esztelnek őrzi még. A kora-tavaszi régi szánozás az Alsó-Mezőföldön hajtott új csirát Szörcsén és Székelytamásfalván. Igen ám, de régen kemény telek jártak mifelénk, fújt-süvöltött a Nemere, jeges-havas utcákon könnyen húzták a legények a fenyőágakkal feldíszített szánokat.
Mostanság muzsikától hangosak ismét húsvét másodnapján a mezőföldi utcák s a nyitott kapukon bevonuló verselő gyermekek újra szórják a jókívánságokat. A jó falatokat, a piros tojást és édességet a feldíszített szánba ülő cigány raktározza, este abból falatozik a szánozók serege.
Szánozás volt régen is, ma is ez a neve ennek a népszokásnak, ha van hó, ha nincs.
Ki is fogtak a klíma-változáson a székelytamásfalviak: kereket szereltek a szán talpa alá!
– Nem látszik, mert eltakartuk fenyőággal – mondta Ambrus Attila, aki ebben az esztendőben vállalta a tamásfalvi szánozó csapat irányítását. Tamásfalván a régi rendszer alatt tiltott volt a húsvéti ceremónia, 1990-ben szervezte újra a másik Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, utána egy-egy olyan fiatalember, akinek éppen kedve vagy ideje van.
Szörcsén egy kicsit másképpen alakultak a dolgok – tudtuk meg Benedek József falufelelőstől, mert az idén ott éppen ő a ceremónia-mester – a kommunizmus idején, ha nem is minden esztendőben, de kihagyásokkal neki-neki veselkedtek a bátrabb fiatalok és szánoztak!
A különbségek után kutatva tudtuk meg, hogy náluk még nem tettek kereket a szán talpa alá, s a két falu rendezvénye között a lényeges különbség az, hogy Szörcsén a lányok is beállnak a menetbe és együtt énekelnek a legényekkel.
– Bizony, mi is ott leszünk -- mondták mosolyogva Pakó Anett és Demeter Delénke. Szörcsén Szász Lehel az egyetlen szál bekérezkedő, Tamásfalván Kopacz Norbi és Kádár Kristóf (fotó). Általában a 15 év felettiek dolga a szánozás – mondták a falukban, adja Isten, hogy szülessen még sok fiatal ezután is, hogy ne halljon ki ez a régi szokás.
– Mi az eredete ennek a szokásnak? – kérdeztük Szász Ákos szörcsei tanulót (fotó).
– Hallottam, hogy nagyon régi, amire mi már nem tudunk visszaemlékezni s azért mondtam, hogy hagyomány! Régen azért tilthatták, mert húsvét miatt vallási dolog volt, de örvendek, hogy ma már újra meg lehet tartani, mi is meg fogjuk nézni. A verselők, akik rigmusokkal kérezkednek be az udvarokra inkább kisebb gyerekek, ők az elkövetkező évek tartalék szánozói.
Kopacz Norbi látogatásunk idején már tanulta a köszöntőverset, néhány sorát velünk is megosztotta: „Van a Székelyföldnek sok szép hagyománya, s húsvét ünnepének sok-sok szép szokása. Húsvét másod napján ide is eljöttünk, itt mi mindenkit jó szívvel köszöntünk. Áldja meg az Isten e házat minden jóval, tartsa meg falunkat ősi szokásával!”
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
