Azért szükséges elöljáróban ezt kijelentenünk, mert – tévesen – a drogokat mindenható gyógyszereknek tekintők csalódhatnak, és csalódottságukban elfordulnak az egyébként hosszú távon szervezetünket erősítő gyógynövényektől. Bár ma már sok gyógyszer szintetikus úton készül, még mindig fontos forrás a gyártáshoz a gyógyhatású növény. Mindenek előtt azok a növények, amelyeket drogként – mérgező hatásuk miatt – nem ajánlunk fogyasztásra. Ismerjük meg eme növények fontosabb és gyakrabban előforduló egyedeit, már csak azért is, hogy elkerülhessük tragikus következményekkel járó begyűjtésüket. Nem kevés közülük tavaszi virágzású.

Háromkaréjú májvirág

A mérgező anyagokat tartalmazó gyógynövényeket, ha ezt az anyagot olyan csekély mennyiségben tartalmazzák, hogy annak csak kedvező és nem a mérgező hatását értékesíti szervezetünk, drogként használhatjuk. Azonban – mivel változó mennyiségekről van szó, de ezt nem tudjuk ellenőrizni – a legjobb, ha ezekkel a növényekkel egyáltalán nem „kísérletezünk”. A tavaszi hérics (Adonis vernalis), glikozidokat (adinotoxin és cimarin) és flavonoidokat tartalmaz, a magyar kökörcsinben és az európai kökörcsinben (Pulsatilla pratensis, P. vulgaris) protoanemonin van, ami szárítás után anemoninsavvá alakul. A hunyor fajok, a nálunk gyakori fekete hunyor, a zöld és a büdös hunyor (Helleborus niger, H. viridis és H. foetidus) szívre ható sztereoid glikozidokat tartalmaznak.

Berki szellőrózsa

A gyakorisága miatt talán legismertebb berki szellőrózsában (Anemone nemorosa) protoanemonin található, egy glikozid, amely viszont hatástalanná válik a szárítás folyamán. Legyen a fitoterápiára „esküvők” számára megnyugtató az a megállapítás, hogy valamennyi szívgyógyszer (kardiotonikum) növényi eredetű, de jónéhány eredményes májvédő és köhögést csillapító szer is gyógynövény-származék.