Földi Istvánról szülővárosában 2007 nyarán neveztek el utcát, és több éven keresztül egy közművelődési egyesület is viselte a nevét. Földi elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, a kantai Minoritarendi Főgimnáziumban érettségizett 1921-ben, majd Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol rajz és ábrázoló geometria szakon államvizsgázott. 1928-ban szülőföldjén – de már Romániában – kezdett tanítani, miközben újságírással is foglalkozott. Ő indította és szerkesztette a Székely Föld című folyóiratot 1931-ben. Első novelláskötete 1937-ben jelent meg Nemerefúvás címmel. A történelmi változások során ismét magyar fennhatóság alá került Erdélyben 1941-től a székely vármegyék népművelését irányította. A második világháború befejezése után családjával Budapestre költözött. 1942-ben jelent meg Gábor Áron című regénye. 1946-ban a Tolna megyei Tevelen megalapította a Kőrösi Csoma Sándor Székely Tanintézetet a bukovinai székely gyerekeknek. 1953-ban egy igazgatói továbbképzés alkalmával ismerte meg Miklós Pétert, a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium igazgatóját, aki felkérte, hogy legyen mellette igazgatóhelyettes. Ezt a pozíciót 1954. január elsejétől egészen 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Színdarabot írt 1955-ben Kőrösi Csoma Sándor emlékére, amelyet Gömöry József vezetésével a gimnáziumi tanulók is előadtak. Az írást nyugdíjba vonulása után is folytatta. A Századelő az udvartereken, valamint Mádéfalvától a Dunántúlig című művei halála után jelentek meg. A Századelő az udvarterekben című könyvét 2004-ben a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság adta ki. Könyvformába rendezett önéletrajzi visszaemlékezése Székelynek születtem címmel 2014-ben került kiadásra szülővárosában dr. Szőcs Géza ny. egyetemi tanár szerkesztésében. Az Incze László Céhtörténeti Múzeumban megtartott könyvbemutatón fia, Imre és unokája, Sánta Péter is jelen volt.