Az egyik legfontosabb a kiugróan magas, 70 százalék körüli részvételi arány, amelyet a magyar pártok mindenike üdvözölt. Nem véletlenül: a magyar társadalom érettségét bizonyítja az, hogy ilyen sokan kívántak véleményt mondani sorsuk alakításáról a demokrácia szabályai szerint – tanulhatna ebből Románia is, hisz itt például a 40 százalékot (!!!) sem érte el a szavazóurnákhoz járulók aránya a 2016-os parlamenti szavazáson, alighanem ennek isszuk a levét mindannyian, akiknek viselnünk kell a gyengébbnél gyengébb bukaresti kormányok intézkedéseinek következményeit.

Szorosan kötődik a magas részvételhez, hogy nagy lesz az új magyar országgyűlés legitimitása, ebből adódóan pedig igen erős felhatalmazása lesz a magyar kormánynak. Ennek külpolitikai szempontból óriási a jelentősége, a migrációról szóló európai viták közepette ugyanis Orbán Viktor bukását sokan akarták Nyugat-Európában. A Fidesz elsöprő győzelme a közép-kelet-európai építkezés folytatását, a francia-német központtal szemben egy új hatalmi pólus kiépítését, megerősítését jelentheti. Közvetett módon ez akár a magyar-román kapcsolatok rendezéséhez, a Romániában élő magyarság helyzetének javításához is hozzájárulhat, amennyiben Bukarest csatlakozik a visegrádi négyek köré szerveződő csoporthoz, és belátja, hogy Budapesttel például sokkal több a közös érdeke, mint a nézetkülönbségek.

Fontos még kiemelni, hogy igen nagy szavazati kedv jellemezte az erdélyi, illetve a külhoni magyarokat is: az elszakított nemzetrészeken nagyon sokan valóságos ünnepként élték meg a szavazást, így itt is kimagasló a rézvételi arány. Azért fontos ez, mert „belpolitikai” üzenete is van. A romániai választásokon ugyanis éppen a magyarlakta megyék kullognak a részvételi rangsor végén -- az, hogy most sokan voksoltak, azt jelzi: nem vesztették el közéleti érdeklődésüket, demokrácia iránti érzékenységüket az itt élők, fontos nemzeti ügyekben továbbra is lehet számítani a székelyföldi, erdélyi magyarságra, csak meg kell tudni szólítani őket.

A Fidesz győzelme nemzetpolitikai tekintetben azért sorolható a pozitívumok közé, mert garanciát jelent arra, hogy folytatódik a külhoni magyarság szülőföldön való boldogulását célzó programjainak, intézményeinek támogatása, az anyaországban élő magyarság és az utódállamokban élő nemzettársakat összekötő szálak erősítése. Ugyancsak a sikerek közé sorolhatjuk, hogy a külhoni magyarok szavazati joga ellen ágáló, a voksolás előtt újabb uszító gyűlöletkampányt levezénylő Gyurcsány Ferenc pártja ezúttal sem tett szert olyan támogatásra, amely számottevő politikai erővé léptethetné elő.

Mindezen megfontolások alapján ma, április 9-én talán kicsit derűsebben, bizakodóbban tekinthetünk az előttünk álló kihívások elé.