A szóban forgó jogszabályt március végén, szinte azonnal, hogy közzétették, megtámadta a Nemzeti Liberális Párt, valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetség és a Népi Mozgalom Párt. A taláros testület szerint a törvények és kormányrendeletek általános érvényűek, míg az országos tankönyv-egyedáruság átszervezése részvénytársasággá egyedi érvényű, ezért nem kell sürgősségi kormányrendelettel jóváhagyni. Ebből az következik, hogy minden ez irányú folyamat leáll, hisz a vonatkozó jogi eljárást erre a kaptafára húzták fel, tehát újabb patthelyzet alakult ki tankönyvügyben.
Emlékezzünk csak, hogy jelen tanévet, mint előtte jó néhányat, tankönyvek nélkül kezdték a harmadikosok és ötödikesek, részben a negyedikesek is, és még a segédeszközöket, szöveggyűjteményeket, munkafüzeteket is elvették tőlük és mindenkitől, hogy azokat is egységesítsék. Egy agyament ötlettel és jó sok pénz ráfordításával az oktatási minisztérium kiadott egy kizárólag román nyelvű kézikönyvet az ötödikesek számára, amely minden tantárgyból tartalmazott néhány fejezetet – így kendőzték el azt a fejetlenséget, amely miatt az új ötödikes tantervhez nem készültek el a tankönyvek. Majd novemberben megjelentek a román tagozat könyvei, de a magyar diákok továbbra is könyv nélkül maradtak. Ezzel egy időben közvitára bocsátották a Liviu Pop akkori tanügyminiszter által kezdeményezett tankönyvtörvényt, amelyet március végén el is fogadott a képviselőház, már csak a szenátus döntésére vár, de sok jóra nem lehet számítani, mivel korlátozza a tantárgyanként kiadható tankönyvek számát, ami ellentmond az alternatív kiadványokról szóló reformtörekvéseknek.
Szó sincs tehát arról, hogy előrelépnénk tankönyvügyben, sőt, a helyzet még rosszabb, mint korábban, mert a tankönyvkiadás tervezett monopolizálása miatt a magánkiadókat félreállították, közülük egyesek más területeken kerestek megrendelőket, nehéz lesz egyik percről a másikra visszacsalogatni őket. Ha pedig a Didaktikai és Pedagógiai Kiadó Rt. létrehozását továbbra is erőltetik, elölről kell kezdeni a teljes procedúrát, senki sem szavatolhatja, hogy sikerül véghezvinni, és az elképzelést nem éri újra támadás.
Így vagy úgy, máris késésben vagyunk, számítani lehet arra, hogy szeptemberben újból terítéken lesz a tankönyvhiány. Már csak az a kérdés: Valentin Popa oktatási miniszter székéhez ragaszkodik-e jobban, vagy ahhoz, hogy sok év után kimozdítsa a holtpontról a tankönyvkiadást, és utóbbi esetben lesznek-e olyan partnerei ehhez, akik saját politikai pozíciójuk megtartása helyett a diákok érdekeit nézik.