Ahogy Szonda Szabolcs beszélgetőtárs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója hangsúlyozta: a tízparancsolat költői megfogalmazása korántsem elvont, filozofikus formában, hanem nagyon is életes, letisztult, sőt, néhol szikár módon jelenik meg a költeményekben. Így az isteni és emberi szféra nagyon is mai módon találkozik a mindenhatóság és a valóság bensőséges párbeszédében. Ráadásul az Evilági előadásában elhangzó szerzemények, amelyek a kötet szerves részét képező hanghordozón is hallgathatók, kiegészülve Ferencz Zoltán grafikus ultrahang-képeket idéző alkotásaival, összművészeti termékké teszik az igényes kivitelezésű kiadványt.

A ciklus gondolata Farkas Welmann Éva egy korábbi, sepsiszentgyörgyi verseskötet-bemutatója kapcsán született, amikor Orbán Ferenc – épp a hasonló tematikájú versek okán – közös munkára kérte fel a költőt.

Így vers és dal kéz a kézben született, volt olyan költemény, amely épp egy koncert közben íródott – vallotta be a költő, aki azt is kifejtette: a parancsolatokban foglalt intelmek a hívő, mint amilyen ő maga, de a hitet kevésbé élő és gyakorló embereket is megérinthetik.

Úgy dolgozott, hogy egy-egy parancsolatra fókuszálva sok emberrel elbeszélgetett, ezekből a történetekből alakult ki a saját hitén átszűrt, ám mások által is megélt sokszínűség. A parancsolatok ugyanis korántsem kötelezően betartandó intelemként, hanem útmutatóként értelmezhetőek, amelyek kapcsán érdemes feltenni a mindig időszerű kérdéseket, elemezni, válaszokat keresni, hogy megtaláljuk a lelki békét, hogy tudjunk önmagunkkal és másokkal is békében élni.

Ehhez nyújt további érzelmi kötődést a néhol klasszikus (a hanghordozón vonósnégyes is közreműködik, a hétfői bemutatón a vonóst és fúvóst szaxofon-klarinét, illetve hegedű „képviselte”), néhol egészen avangárd hangzásokat ötvöző anyag, amely egyébként általában is jellemző az Evilági zenei világára. A versben megjelenő nézőpontok és a grafikák mellett így újabb dimenzióval erősítik azt a párbeszédet, amit gondolkodó ember aligha kerülhet meg, s ami tulajdonképpen soha nem lezárható.

A könyv a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. kiadásában jelent meg, a borító és tipográfia Kopacz Attila munkáját dicséri. A zenei anyag felvétele a Hon stúdióban készült, Orbán Ferenc dalszerző mellett a zenei átiratokat Gábor Szabolcs, Lázár Zsombor és Lőfi Gellért jegyzi. Az Evilági tagjai: Babos-Szélyes Margit ének, Gábor Szabolcs szopránszaxofon, EWI, ének, Gyergyai Szabolcs basszusgitár, Lázár Zsombor cselló, Lőfi Gellért zongora, ének, Orbán Ferenc ének, gitár, mandolin, egyebek. Közreműködött: Deák Attila (trombita), Demeter Attila (harsona), Éltes Áron (tenorszaxofon), Gáspár Csaba és Kádár Zsuzsanna (hegedű), Suciu Attila (brácsa) és Pál Gábor (dobok).